Töltelékkönyv – mostanság csak így nevezem azokat a regényeket, melyeket egy-egy terjedelmesebb és emésztendő/átgondolandó mű közé ékelek be. Amikor egy nagyobb lélegzetvételű történet elolvasásán vagyok túl, nem mindig szeretek egy újabb, vele azonos vagy legalábbis hasonló kaliberű, komolyabb odafigyelést igénylő példánynak nekivágni, hiszen még bőven van mit rágódni az előzőn is. Ekkor kerülnek elő a lazább, rövidebb és könnyen olvasható irományok, melyekkel úgyhogy „kiheverem” azt az élményt, melyet kaptam és mindezzel egyidejűleg felkészülök lelkileg a következő „megmérettetésre”. Kivételek természetesen mindig vannak, hiszen a kíváncsiság, mint tudjuk sokszor befolyásolja szokásainkat, de szerintem nagyon hasznos ez a metódus, nem terheli le annyira azokat a kis kattogó agykerekeket. :) Épp ezért választottam Jill Hathaway: Slide – Mások szemével című olvasmányát, egyfajta kikapcsolódás gyanánt.
Címke/krimi
Pierre Lematrie – Téboly
A pszicho-thriller filmeket mindig is szerettem, ezért esett a választásom most ugyanerre a műfajra, csak éppen könyv formájában, kíváncsi voltam, mennyire lehet fokozni az izgalmakat olvasott formátumban, vajon így is sikerülhet-e teljes lelki terrort alkalmazni és azt kell, hogy mondjam, talán még jobban is! Pierre Lematrie Téboly című regénye igazi pszichothriller történetet tár elénk, melyben a feszültséget végig fenntartva, csavarokkal tűzdelve haladunk a cselekmények vonalán, ráadásul a történet leírását nem a folytonosság, hanem egyfajta zseniálisan váltogatott kettősség jellemzi, ugyanis két szereplőnk szemszögéből tárulnak fel előttünk az események.
Az alaptörténetben megismerhetjük Sophie-t, aki bébiszitterkedik egy módosabb családnál, ám hamar kiderül, hogy nem egy hétköznapi életet élt emberről van szó, ugyanis a nő depressziós, rémálmokkal küzd, folyton elhagyja a dolgait és emlékezetkiesései vannak, olykor fél napok tűnnek el előle nyomtalanul. A korábbi tökéletes élete fokozatosan omlik össze: egyre több haláleset kíséri életet, miközben egyre súlyosabbá válnak a tünetei, így jut el odáig, hogy egyedül tengetve napjait egy kisfiút pesztrálgat szinte egész álló nap. A dolgok még bonyolultabbá válnak, amikor egy újabb eszméletvesztés újabb áldozatot követel, mellyel a gyanú egyértelműen Sophie-ra terelődik, így nincs már választása, menekülnie kell tettei elől. Idegen városba költözik, új személyazonosságot vesz fel – mindent elkövet, hogy új életet tudjon kezdeni, végső elkeseredettségében pedig egy házasságközvetítőnél köt ki, hogy új személyazonosságát törvényesíthesse. Ezután a történet már Frantz szemszögéből folytatódik, ahol a legelejétől kezdve megismerhetjük a dolgok – ha úgy tetszik – új voltát.
Balek vagy nem balek?
Nem szeretem az orvosi dolgokat, az injekciós tűkkel ki lehetne kergetni a világból is, sokáig ezért nem is néztem a dokis sorozatok felé. De amikor belelestem a Dr. House sorozatba (még ha kitakartam is a necces részeket) nagyon élveztem Hugh Laurie stílusát, ezután pedig nem volt kérdés, hogy a sorozatot végig KELL néznem. Aztán egyszer csak elfogytak a részek, véget ért House története. Ekkor akadtam rá, hogy ez a jóember bizony könyvet is írt, mely A balek (The Gun Seller) címet viseli. Kíváncsi voltam szövegen keresztül mit tud visszaadni, de sajnos elég vegyes érzéseim támadtak az elolvasása után.
A borító
Azt tudni kell, hogy eredeti nyelven a mű 1996-ban jelent meg, míg a magyar fordítás bizony több, mint 10 évet váratott magára. Ez azért fontos, mert amikor íródott House-nak még csak az elvetett magvai sem voltak jelen a színész életében és szerintem nem vagyok vele egyedül, aki azért olvasta el, mert történetesen Hugh Laurie írta. A magyar borítót épp ezért tartom becsapósnak és félrevezetőnek. Mert mit lát rajta az ember, ha szembejön vele?
Dr. House mosolyog rá vissza, háttérben egy kocsiból kiszálló nő lábaival, ám az egész úgy fest, mintha a nőről szóló képbe beerőszakoskodott volna Hugh, hogy elrontsa az élményt és kifejezze, itt bizony én vagyok a főszereplő! Ezért akár bármi is elgyen írva a könyv hátuljára, a rajongó megveszi, mert így kaphat egy újabb szeletet kedvencéből. Az eredeti borítók ezzel szemben a történet VALÓDI szálát ragadják meg, korhű ábrázolásban, érdektelen illusztrációkkal.