Szerintem nem túlzok, ha kijelentem: szinte alig akad ember a világon, aki ne hallott volna/próbált volna ki már valamilyen számítógépes játékot – amennyiben a feltételeik megengedik -, legyen szó stratégiai, platform, szerep- vagy bármilyen más játékról (mint tudjuk ugye, manapság már pénzt is lehet ezzel keresni, nézzük csak meg a drága Pewdiepie-t :)). Nem mondom magam akkora nagy játszónak, de azért volt már szerencsém jópár példányt kipróbálni és tudom mennyire piszok addiktívak tudnak lenni, ha nem figyel oda az ember.
Emlékszem mennyire odavoltam egy Toy Story-s darabért, amit aztán addig játszottam, míg a gépem megelégelte és a lejátszóban kettétörte a lemezt – mondanom sem kell, utána jött az utánpótlás. Ernest Cline Ready Player One című könyvében is a számítógépes játékok előtt teszi tiszteletét és mutatja meg, meddig képesek az emberek elmenni egy-egy játék megnyeréséért.