Akarva-akaratlanul is döntő szokott lenni néhány könyv elolvasásánál a róla alkotott vélemények felszínes áttekintése (szigorúan kihagyva a spoileres részeket!), mely alapján az ígéretes történet kap egy újabb löketet, egyfajta megerősítést, hogy bizony érdemes nekiállni. Nem volt ez másképp Patrick Ness Chaos Walking trilógiájának első darabja, a Kés a Zajban mű tekintetében sem. Bár szeretek úgy nekiállni többrészes sorozatoknak, hogy minden darabja megvan, itt most csupán az első részhez sikerült hozzájutnom, de mivel annyi pozitív és különleges jelzővel illették, gondoltam elkezdtem, legfeljebb majd’ megesz a fene, míg rátalálok a folytatásra. Na de nézzük, miért írom mégis az elolvasása után nyugalommal ezt a bejegyzést.
Címke/3/5
Lissa Price – A testbérlők (A testbérlők sorozat 1.)
Úgy érzem lassan kijelenthetem, hogy a disztópikus könyvek igencsak az érdeklődésem középpontjában állnak, hiszen több ilyen témájú regény átrágása után ez a legutóbb elolvasott példány, Lissa Price Testbérlők című műve is egy azok közül, amelyek a társadalom jövőjének egy negatívabb vízióját tárja elénk. Szinte bele sem olvastam a tartalmába, már egyből szembejött velem a reklámszövege: „Az Éhezők Viadala rajongók imádni fogják”, így már előre tudtam mire számíthatok a könyvet illetően, ráadásul ebből az is világossá vált, hogy az írónő nem fog megállni egy könyvnél ebből a témából (amit a befejezés aztán még jobban megerősített).
Egyetemista lány támogatót keres
„Ma annyiféle prostituáltról beszélhetünk, ahány módja és helyszíne létezik a prostitúciónak. Ebben az összefüggésben az antropológus és politológus Janine Mossuz-Lavau-ra hivatkoznék, aki szerint a helyzet annyira sokrétű, hogy ma már nem lehet általánosságban „prostitúcióról” beszélni, inkább „prostitúciókat” (többes számban) kell mondanunk. A prostitúció különböző helyszínein (garzonlakásokban, bárokban, mulatókban, az interneten, a masszázsszalonokban, az autópályák környékén, az erdőkben, az autókban) másokat találunk, mások a szabályok, mások a sajátosságok, a tarifák, a klientúra, a kényszerítő körülmények és a tétek. Ugyanígy a prostitúciót űző diákok sem egyformák” (Szex és tandíj)
Gondolom senkinek sem kell ismertetni bővebben, miről is szól a prostitúció. Erről a témáról lehet vitatkozni, elítélni, mellé állni, harcokni ellene, egy biztos: nagyon is jelen van a világ összes pontján. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen témájú könyveket is olvasni fogok, dehát a kíváncsiság, mint tudjuk nagy ösztönző, ezért sem állta le egy nézőpontnál, sikerült néhány magyar, egy francia és egy német példán keresztül képet kapnom mindennek a müködéséről és folyamatáról. Ennél mélyebbre azonban én sem ásnék, ennyi pont elegendő volt ahhoz, hogy a kíváncsiságomat kielégítsem. Nehéz róla releváns véleményt megfogalmazni, mert annyira többrétű dologról van szó (jobb esetben), hogy egyoldalúan elíténi, vagy mellé állni nem lehet, ha nem éltél benne nem tudod elképzelni, milyen is lehet valójában, kívülállóként okosnak lenni pedig ugyebár mindig könnyű. Na de nézzük a könyveket és a hozzá fűződő gondolataimat:
A „Kenyeret és cirkuszt a népnek!” újragondolása – Az éhezők viadala trilógia
Az ókori Római Birodalomban bizony kegyetlen dolgok folytak az úgynevezett „cirkusz” címszó alatt; kocsihajtó versenyeket, gladiátor játékokat és ehhez hasonlóakat tartottak a nép szórakoztatása céljából. Gondolom mindenkinek ismerősek ezek történelem óráról, így nem kell bemutatnom a jellegüket, sem a kivitelezésüket, melyek mai szemmel nézve igencsak tapossák az erkölcstelenség fogalmát. Ám itt van nekünk egy bizonyos Suzanne Collins nevű írónő, aki szépen fogta mindezt és beleimplantálta Az éhezők viadala regénytrilógiájába.
Az alaptörténetben adott Panem országa ( a „Kenyeret és cirkuszt”, avagy latinul „panem et circenses” mondásból ismerős lehet a név, nem a véletlen műve ez, ezzel is szemléltetve a párhuzamot, mely a könyvben is elhangzik), benne tizenkét egymástól távol elhelyezkedő körzet, meg persze az egészet irányító központ/állam, a Kapitólium. Mindegyik körzetben éhínség uralkodik, de az éhező embereknek a körzetenként eltérő, rájuk szabott munkákat kell végrehajtaniuk, ha nem szeretnének még súlyosabb megtorlást a főhatalomtól. A kihágókat természetesen kivégzik, ezzel is „fenntartva” a rendet, hogy mindenki alázatosan szolgálja az államot. A korlátlan hatalom további biztosítékaként évente megrendezésre kerül az Éhezők viadala nevű „rendezvény”, melyben minden körzetből egy 12 évnél idősebb fiú és lány vesz részt /összesen tehát 24-en/, melynek célja, hogy egymással megküzdve és egymást legyilkolva mindössze egy győztes kerüljön ki élve a megmérettetetésből. A győztest azután ellátják egy életre elegendő élelemmel, így nap, mint nap már nem kell az éhezés ellen küzdenie. A dolog pikantériája, hogy egy gyermek neve többször is felkerülhet a listára, mivel a feliratkozással együtt kapnak valamennyi élelmet, így akik meglehetősen nehéz helyzetben vannak ez némi „könnyedséget” hoz az életükbe, persze nem akármilyen áron, hiszen ezzel nő az esély, hogy annak a gyermeknek kell majd a viadalra mennie.
Az a bizonyos Ötven árnyalat
Kindle tulajdonosként azonnal belevetettem magam az ebookok világába, a legnehezebb kérdés az volt, melyik könyvet is kezdjem el olvasni elsőként rajta? Húsznál is több digitális platformú műhöz jutottam hozzá, de a választásom mégis az Ötven árnyalat trilógiára esett, pontosabban akkor még csak az első részére, A szürke ötven árnyalatára. Igazából nincs különösebb ok a miértre, kíváncsi voltam rá a nagy hype által, még ha sokat szidták is, azt hozzá kell tennem nem sokat tudtam magáról a történetről.
Így, hogy az egész trilógiát elolvastam szinte kidőlnek belőlem a gondolatok és hol máshol is adhatnám ki magamból, mint itt – még az is lehet rendszeresíteni fogom minden elolvasott könyvvel, meglátjuk, egyelőre maradjunk ennél a trilógiánál. Persze hangsúlyoznom kell, nem vagyok nagy szakértője a könyvelemzésnek, csupán szerény véleményemet osztom meg, lehet egyetérteni, ellenezni vagy akármi mást a megfelelő módon.
Továbbá itt hívnám fel a figyelmet rá, hogy pár spoiler elsütése lehetséges, úgyhogy aki épp olvassa vagy szeretné elolvasni az csak a saját felelősségére ugorjon neki ennek, vagyis ha ilyet látsz, hogy SPOILER, vigyázz!! Meghalsz, kész, véged!! csak óvatosan! Akkor ugorjunk is neki!