Az ember általában szeret olyan valóságon túlmenő, alternatív történeteket olvasni/nézni, amely valódi átélését a saját bőrén keresztül nem tapasztalhat meg, így az általa kapott kitaláció az, amely végigkalauzolhatja hogyan is működhetne mindez. Ilyen például az időutazás témája, mely számtalan módon került már feldolgozásra, de úgy tűnik sosem unjuk meg és előszeretettel készülnek az újabb és újabb alkotások.
Ezúttal Kerstin Gier Időtlen szerelem trilógiája került elolvasásra és ezzel meg is lett az első mű, melyet német írónőtől olvastam -bár mivel magyarul tettem, igazából semmi különös dolog nem tűnt fel, de a tudat azért ott lebegett. :) Utólag belegondolva jó döntésnek bizonyult, hogy egybe daráltam le őket, de hogy pontosan miért is, azt a továbbiakban elolvashatjátok.
XIX. század, csipkék, fodrok, ízléstelenebbnél ízléstelenebb kalapok, kravátlik, napernyők, bálok, gőzgépek, léghajók, tudósok – steampunk, gőzpunk, urban fantasy, és még dobálózhanék tovább a különféle jelzőkkel, amelyek Gail Carriger Soulless – Lélektelen című könyvét jellemzik. Egészen egyedi alaptörténetű művel van dolgunk, ahol egyszerre vannak jelen a régi idők sajátosságai a természetfeletti lények világával.
A pszicho-thriller filmeket mindig is szerettem, ezért esett a választásom most ugyanerre a műfajra, csak éppen könyv formájában, kíváncsi voltam, mennyire lehet fokozni az izgalmakat olvasott formátumban, vajon így is sikerülhet-e teljes lelki terrort alkalmazni és azt kell, hogy mondjam, talán még jobban is! Pierre Lematrie Téboly című regénye igazi pszichothriller történetet tár elénk, melyben a feszültséget végig fenntartva, csavarokkal tűzdelve haladunk a cselekmények vonalán, ráadásul a történet leírását nem a folytonosság, hanem egyfajta zseniálisan váltogatott kettősség jellemzi, ugyanis két szereplőnk szemszögéből tárulnak fel előttünk az események.