Amikor annak idején elolvastam Jonas Jonasson első könyvét, A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című társadalmi-politikai szatírát (aminek tavaly kijött a filmes változata is, ha valaki /velem együtt/ lemaradt volna róla, bár sajnálatos módon nem hiszem, hogy annyira kapkodnának akár az USA földjén, akár hazánkban a svéd felvétel lefordításával), annyira egyedinek tartottam, hogy úgy véltem ilyen könyv biztos nem lesz több a regények repertoárja között.
Aztán napvilágra került új könyvének a címe; Az analfabéta, aki tudott számolni és ekkor mindössze arra gondoltam, hogy ilyen frappáns címek is csak Jonas fejéből tudnak kipattanni… de tulajdonképpen úgy elvonta ez a figyelmemet, hogy nem is gondoltam bele, vajon mi állhat emögött a cím mögött majd cselekményileg. Majd a művet ölbe véve kiderült számomra a nagy turpisság, hogy az elsőként bevált sémát egy az egyben úrjahasznosította és bevetette még egyszer. Micsoda pofátlanság! – gondoltam elsőre, de így a végére érve kijelenthetem: piszkosul jól megkomponálta megint.
Kategória /Athenaeum Kiadó
Jonas Jonasson – A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Jó ideje ugyan, hogy a könyv végére értem, de az elmúlt 2 hetem sűrűsége miatt most lett először szabad a délutánom annyira, hogy nyugodtan, a gondolataimat összekapirgálva végre visszatérhessek a könyvek világába. A legrosszabb az volt, hogy még az olvasásra sem maradt elegendő időm, de úgy vélem ez az az áldozat, amely abszolút megérte a Kindle-mentes napokat. :) /az okokról majd később részletesebben/
Lényeg a lényeg, ezúttal Jonas Jonasson A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című könyve volt az, melyet kiolvasottam letehettem az asztalra – bár esetemben talán az átnyomhattam a következő ebookra eset úgy vélem találóbb lenne. A cím már önmagában felkeltette az érdeklődésemet, a legjobb dolog pedig az volt, hogy ez egyben mindent elárult magáról a történetről is, így megspórolhattam a rövid tartalom átbogarászgatását (amit amúgy sem szívlelek éljenek a meglepetések!).
S. J. Watson – Mielőtt elalszom
Már régóta hevert olvasatlanul az ebookjaim között ez a mű, szépen el is feledkeztem róla, hiszen annyi minden van, amit elolvasnék, így a felhalmozott dokumentumaim közepette nem nehéz szem elől veszíteni 1-1 példányt, főleg amikor újabb és érdekfeszítőbb könyvekre sikerült lecsapnom. Egy bejegyzésnek köszönhetően – melyre véletlenül bukkantam rá – azonban újra előástam és ezúttal bele is vetettem magam S. J. Watson Mielőtt elalszom című regényébe, mely az emberi emlékezésről, illetve annak hiányáról kerített egy lenyűgöző történetet.
A könyv első benyomásra Az 50 első randi és Pierre Lematrie Téboly című művére hajaz, de pillanatok (azaz ez esetben inkább oldalak) alatt kiderül, hogy jóval lekörözi mindkettőt igazából az elsőt egyáltalán nem is nehéz és egy olyan krimi és thriller keverékét kapjuk meg, amitől leesik az állunk. Kétszer is. Na jó, minimum négyszer.