Hiába élek-halok a sci-fi történetekért, regényeket illetően mostanság nem igazán sikerült olyat találnom, amivel maradéktalanul elégedett lettem volna, és valljuk be, 2024-ben méltánytalanul sivár volt a magyar megjelenésű felhozatal, az előző évekhez képest eléggé lecsökkent a számuk, és egy kezemen meg tudom számolni, hány okozott maradandó élményt. Ezért hatott üdítően egy rég olvasott ismerős, M. R. Carey nevének felbukkanása, annak idején a Kiéhezettek című posztapokaliptikus zombiregénye felettébb tetszett, így mindenképpen szerettem volna esélyt adni A végtelenség kapujának, hátha valamelyes kirángat ebből a balszerencsés mókuskerékből.
„A műholdak még odafent voltak, és szenvtelenül figyelték, ahogyan a bolygó darabokra hullik”
A végsőkig kitartó tudós, Hadiz Tambuwal a lehetetlennel próbálkozik: a végletekig kimerült, utolsókat nyögő Föld megmentésével, és kísérletei során valóban belebotlik a csodába, a párhuzamos valóságú Föld számtalan variációjába, amellyel felcsillanhat végre a jövő reménye. Csakhogy az éremnek két oldala van. „Csodálatos tudományos áttörése óriási dolog volt a saját idővonalán, de más Földeken a dimenziók közti határ áttörése hétköznapi ténynek számított már több évszázada.”
A végtelen számú világot a Pándomínium fogja össze, egy globális szövetség, amely egyengeti és rendet tart a megannyi Földön, és közbe lép, amennyiben veszélyt érzékel.
„A Pándomínium világait általános bőség jellemezte. A szegénység a nélkülözés és hiány mellékhatásának bizonyult, és a Pándomíniumon belül nem igazán maradt nélkülözés és hiány. Illetve kialakulhattak kisebb helyi hiányok, de ezek gyakorlatilag pusztán logisztikával megoldhatók voltak. A Mindenütt Jelen Lévő Tanács átdobta az ilyen problémákat a Regiszter nevű, kisbolygó méretű MI-nek, ami addig csűrte-csavarta a számokat, amíg el nem kezdtek ömleni a nyersanyagok és az ellátmány. Nem ütötte fel a fejét éhínség, ahogyan hontalanság sem. Mindig akadt valahol még több hely, amelyet még több jó dologgal lehetett megtölteni. A Pándomínium maga volt a több-földi paradicsom”
Hamarosan Tambuwal is a veszélyforrások közé fog tartozni, és egy hatalmas léptékű háború kellős közepébe csöppenve, választásra kényszerül, melyik oldalhoz csatlakozzon, a különböző világok lakóinak túlélése érdekében.
Ez a regény rendkívül sokrétű. A Pándomínium sorozat nyitányaként kalauzol bennünket a bonyodalmakhoz vezető úton, és bár többek számára sokkal hosszabb a felvezetés, mint ildomos lenne, számomra éppen ezek a fejezetek voltak azok, amelyek teljesen behúztak, és végre megadták azt a lelkesedést, amit már hosszú idő óta nem éreztem. Megkapjuk a kiinduló helyzetet, egyik főszereplőnk ráeszmélését a multiverzum csodálatos mivoltára, és miközben ez a kapu egyre csak szélesedik és szélesedik, megjelenik a másik oldal is, akinek érdeke, hogy ez a szélesre tárt ajtó a felügyeletük alá helyeződjön, és inkább becsukva maradjon. A cselekmény viszont innentől szabadul el és válik csak igazán szerteágazóvá, és nem lesz olyan élőlény, vagy gép, amely vissza tudja dugni annak a bizonyos palacknak a dugóját. Hol társadalmi sci-fi, hol érdekesnél-érdekesebb világokat bemutató tudományos fikció, hol vérbeli katonai sci-fi, amelynek egészét átszövi a mesterséges intelligencia kérdésköre, az emberek és gépek közötti ellentétek kiéleződése, miközben izgalmas kalandozásban lehet részünk, és természetesen fordulatokban sincs hiány.
„mindkét oldal pontosan ugyanazt a hibát követte el. Láttak valami tőlük radikálisan különböző dolgot, és kevesebbnek hitték önmaguknál.”
„ti, szervesek folyton szolgasorba taszítjátok egymást hol nyilvánvalóbb, hol rejtettebb módokon. De ez véletlenszerű és önkényes, folyton változik. Viszont a gépek rabszolgasága nálatok állandó. Beépült a társadalmatok alapjaiba.”
Említettem már, hogy roppant sokoldalú regénnyel van dolgunk? : ) Elképzelésem sincs, mi várhat még ránk a továbbiakban, pláne, hogy pont fordulópont előtt torpanunk meg (tudjátok, amikor elértek egy tágasnak és lenyűgözőnek gondolt teremnél a kilátáshoz, és ott esik csak le igazán, milyen grandiózus dolog vesz körül benneteket), de ez egy olyan utazás, amelyre mindenképpen be fogok fizetni.