Az időutazás mindig is kimeríthetetlen téma az irodalomban, társuljon bármilyen műfajjal is. Születhetnek belőle teljes vállszélességű, nagy betűs sci-fi alkotások, ugyanakkor alapként is szolgálhat a legkülönfélébb történetekhez, mindenféle tudományos háttér mellőzésével, talán ez az a legkedveltebb topik, amelyhez olyan írók is bátran nyúlnak, akiknek a munkássága teljes mértékben elhatárolódik a tudományos fantasztikumtól. A sci-fi irodalom egyik kiemelt alakjának számító Octavia E. Butler a Rokonság című könyvében szintén csupán eszközként használja a múlt és a jelen közötti utazást, így kimozdulva fő zsánere mezsgyéjéből, történelmi fikcióban elevenedik meg a rabszolgaság kérdésköre.

1976-ban Dana élete nem is lehetne teljesebb: férjével nemrég költöztek álmaik otthonába, közben pedig írói pályáját egyengeti, és az, hogy a huszonéves lány színesbőrű, semmilyen hátránnyal, kirekesztéssel nem jár számára. Egyszer azonban egy rosszullét után ismeretlen folyóparton találja magát, ahol egy fehér fiú éppen fuldoklik, ő pedig gondolkodás nélkül a segítségére siet, majd amikor a sikeres mentés után a fiúért érkező ember a lányra fegyvert fog, a rá leselkedő veszély hevében újra visszatér férje mellé, az otthonukba. Az eset előtt mind a ketten értetlenül állnak, főként, mivel az idő is másképpen telt a két helyszínen, nemsokára pedig az is kiderül, hogy Dana 1815-be utazott vissza. A fiú, akit megmentett, rejtélyes módon a későbbiek folyamán is minden alkalommal, amikor az élete forog kockán, magához sodorja Danát a jövőből, így a lánynak boldogulnia kell abban az időben, amikor a rabszolgatartás még virágkorát élte. Az utazás pedig csak a kezdet, a kötelékek felfedezésével indul útjára az igazi bonyodalom, főleg, hogy a lány, illetve a múltban körülötte lévők élete a történések által sokszor csupán hajszálon múlik.

Az eredetileg 1979-ben megjelent regényen egyszerűen nem fog az idő vasfoga, hiába játszódik 1976-ban, a mi mindennapjainkra is ugyanúgy ráhúzható lenne, kortalan szellemben szemlélteti, hogy a jelen emberének mennyire nehéz a régmúlt idők társadalmi berendezkedése alapján gondolkodni és létezni, a kellő tájékozottság és felvilágosultság ellenére is. Ugyanakkor remekül bemutatja azt is, hogy a megváltozott körülmények milyen hatással bírnak a lélekre, mennyire tudja megváltoztatni az embert annak függvényében, hogy ki milyen társadalmi helyzetbe kerül vissza, vagy születik bele, akár társadalmi rangja, akár bőrszíne alapján.

Tapasztaltuk már úton-útfélen a különböző korok és a jelen közötti eltérések okozta csavarokat és bonyodalmakat, ám kevesen tudnak olyan érzékenységgel bánni az időbeli szakadék szemléltetése kapcsán a nézetbeli különbségek érzékeltetésével, mint az írónő. Roppantmód intelligensen viszonyul ehhez a kényes témához, és Dana, mint a két idősík összekötő eleme, egy nagyon józan és hiteles karaktert képvisel, aki fel tudja mérni a helyzetet, és erős, nem utolsó sorban pedig emberi tud maradni ebben a kilátástalan helyzetben. Tulajdonképpen az összes megjelenített szereplő esetében elmondható a hitelesség, legyen az múltbéli alak, vagy a jelenből elragadott személy. Mindenki esetében megvannak az indokok és miértek, ahogy és ott viselkedik, és természetesen teljesen elítélendő az az erőszak, ami a múltban folyik, de ki kérhetné számon őket, amikor normaként, az életük szerves részeként volt mindez elfogadva abban az adott pillanatban? Vajon meddig terjedhet – ha egyáltalán lehetséges – a befolyásoló hatás, anélkül, hogy kár keletkezzen, és ez lehet-e egy ember felelőssége? Ez, és ehhez hasonló elgondolkodtató kérdések lebegnek a cselekmény felett, így gondolatébresztő olvasmánynak is tökéletes, amennyiben az olvasó fogékony a nemi, és társadalmi szerepekhez, illetve a szabadság kérdésköréhez kapcsolódó dolgokra.

A Földmag-duológiához hasonlóan a Rokonság sem egy könnyed regény, lelkileg megterhelő olvasni, ahogy Danának el kell szenvednie azt a megannyi megpróbáltatást, amit az 1800-as korszellem képvisel magában, de nagyon is fontos regény még a mai napig is, ezért mindenképpen ajánlom, hogy olvassátok. Octavia E. Butler nagyon jó úton jár ahhoz, hogy a legnagyobb kedvenceim közé kerüljön, ezek után biztos, hogy a hard sci-fi trilógiájának is nekiállok újra, de remélem azért az eddig még kiadatlan irodalma felől is hallunk majd magyar megjelenési fronton.

5/5