Manapság úton-útfélen a mesterséges intelligencia térhódítása zajlik, mely már most mindannyiunk életében megfigyelhető – akár szeretnénk, akár nem. Fokozatosan haladva, szinte minden területet behálóz, az irodalmat illetően például a borítók esetében is lehet már találkozni AI által készített változattal, de segítségével akár kész fordítások, vagy regények is születhetnek, percek alatt. Nehéz megjósolni, ilyen ütemű fejlődés mellett hová fog fajulni ez az egész, Piia Leino 20 évnél csak kicsivel többet adott legújabb megjelent regényében, a Zenitben arra, hogy az emberek életébe beférkőzve, azok ellen fordulva, átvegye az irányítást az életünk felett. Félelmetes belegondolni, hogy mindez közelebb lehet, mint ahogy ő megálmodta.

2045-öt írunk, mindenfelé furcsa, okoseszközökhöz köthető meghibásodások, halálos balesetek történnek. Főszereplőnk Aaro, a Google által alkalmazott újságíró, akinek munkája inkább már csak a mesterséges intelligencia által megfogalmazott cikkek felülvizsgálatában merül ki, mindenféle kreativitást nélkülözve. Kapva-kap az alkalmon, amikor főnöke egy ökoközösségbe küldi (akik, szembemenve a trenddel és az elvárttal, mindenféle technikát mellőzve a természet felé fordulnak, nomád körülmények között élve életüket), ám látogatása egyben veszélyes nyomozássá is válik, amikor felmerül a lehetőség, hogy lehet, valamelyik taguk áll a rejtélyes halálesetek mögött, az ő feladata pedig az lesz, hogy mindezt kiderítse.

A regény eredetileg egy trilógia záróakkordja, mely a korábban más kiadónál megjelent Éggel vette kezdetét, szoros kapcsolat viszont nincs közöttük, nem is jegyzik hivatalosan sorozatként, így bátran olvasható magában is, maximum a témáját és központi kérdést illetően függnek össze: vajon visszafordítható-e a folyamat, ami eluralkodott a világban, és javulhat-e a helyzet?

Az események több szálon futnak, a férfi szemszöge mellett megjelenik a rejtélyes Zenit is, aki a tetteket végrehajtja, naplójában az eseményekkel párhuzamosan értesülhetünk gondolatairól, terveiről, még feszültebbé téve ezzel a légkört, hiszen egy idő után már az is megkérdőjeleződik, kivel vagy mivel van dolga tulajdonképpen.

Ahhoz képest, hogy rövidebb történetről van szó, meglehetősen széleskörű a skála, amin mozog: egyszerre nyerhetünk betekintést a modern világ működésébe, a gazdagabbak kiváltságaiba, ugyanakkor az ellenpólusba, az elszigeteltek életébe is, ahol olyan egyszerű dolgok, mint a papír újság, mint az információmegosztás eszköze értékként van kezelve. A mesterséges intelligencia beleszövésével pedig létrehoz egy harmadik oldalt is, mely hiába tartozna egyértelműen a modern oldalhoz, mégis külön individuumként kezeli az írónő, hiszen erőteljes hatással lesz mindenkire: akik élnek vele, de azok életére is, akik tudatosan elfordulnak a technika vívmányaitól.

Lendületes, sokoldalú és elgondolkodtató sci-fi, reflektálás a mai mindennapok lehetséges veszélyeire. Csak reménykedjünk, hogy a későbbiek során is megmaradhat fikcióként egy ilyen forgatókönyv.

Köszönöm a Kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam!

4/5