Elég ritkán fordulok a magyar irodalom felé, akkor is leginkább a fantasztikum, ami érdekel és néhány „bejáratott” szerző tollából szívesen is veszem a kezembe. Az olvasmányaim döntő többsége fikció, ezen belül is egy-egy képzeletbeli, a valóságtól teljesen elrugaszkodott világhoz húzok inkább, hiszen – ahogy szokták mondani -, kényelmesebb és elviselhetőbb, mint a valóság. A magyar irodalmat illetően ez fokozottan igaz, úgy vélem (főként manapság), épp elég balsors jut nekünk ahhoz, hogy még könyv formájában is kedvem legyen beleásni magam. Pont emiatt figyeltem fel Kondor Vilmos munkásságára, illetve a Második Magyar Köztársaság címre keresztelt sorozatára, hiszen az alternatív Budapest víziójáról úgy gondoltam, kellőképpen sci-fi tulajdonsággal bír ahhoz, hogy megérje próbára tenni.

Már a kiindulópont érezteti egy másik Magyarország ígéretét: a Beatles első magyarországi koncertje közeledik, ám ez a várva-várt esemény sajnos nem tud bekövetkezni, ugyanis az előkészületek közben az egyik technikust holtan találják a helyszínen. Nincs gyilkos fegyver, nincs szemtanú, sem gyanúsított, így főszereplőnknek, Nemes Albert nyomozónak nem lesz egyszerű dolga az ügy végére járni, miközben a Budapesti Rendőrkapitányság vezetője, Kádár János folyamatosan eredményeket és megoldást vár. A szálak egyre alvilágibb helyekre vezetnek, az emberi gonoszság egyre sötétebb titkai közé.

A történet központi eleme a nyomozás, de nem áll meg egyszerűen csak a krimi műfajánál, a cselekmény szála összefonódik egy olyan alternatív Magyarország helyzetképével, amelyben a háború nem a történelem mezsgyéjén haladt tovább, hanem különbékét kötöttünk a szövetségesekkel, megteremtve ezzel egy modern, nyugati országot. Nincsenek kommunisták, nyilasok, egy elnyomott nemzet helyett egy fellélegző, működő társadalom elevenedik meg az oldalakon, élhető közegbe ágyazva. Bár Budapesten nem vagyok jártas, így az egyes utcák, épületek esetében alkalmazott csavarok és fondorlatok számomra nem mindig bírtak hozzáadott értékkel, mégis megvolt a maga varázsa annak, ahogyan körülírta az egyes helyszíneket, és a szereplőkkel együtt bolyongtunk a város falai között.

„A helyszín izgalmát csak egy dolog képes übereli, ez pedig az, amikor szagot fogunk. Azt meg csak úgy lehet fogni, ha keressük. És mi ezt tettük türelmesen, kissé akadozva, de azért biztosan haladva, miközben körülöttünk folyt az élet, kollegák jöttek és mentek, telefonok csörögtek, írógépek csattogtak, székek nyikorogtak; az ablakon kívül meg teljes erővel tombolt a nyár. Néha szünetet tartottunk: én kávét ittam, az őrmester elszívott egy gyors pipát, és néztük a Deák teret, a két hotel közti sugárút egyre duzzadó forgalmát, az autók közt cikázó turistákat és kifutófiúkat. Láttam, hogy MacLeodnak tetszik a város, ami nyilván nem érhetett London nyomába, de javára legyen mondva: soha nem is akart.”

Amellett, hogy maga a környezet remekül felépített, illetve megágyazott, az egyes karakterek is nagyon érdekesek és jól életre keltettek. Főszereplőnket egy skót detektív segíti, így amolyan Sherlock-Watson párosra hajazó gárdát kapunk, már önmagában az ő szakmai kapcsolatuknak az alakulását élvezet volt követni, nem beszélve arról, ahogy Nemes Albert családja és ismerősei is az eseményekbe fonódnak, otthonos közeget teremtve ezzel a cselekmény izgalmas össztüzében.

Remek gondolatkísérletet olvashattam, igényes kivitelben. Nagyszerű látni azt az elkötelezettséget, amely nem csupán a regény lapjain keresztül érzékelhető, a különféle korabeli történelmi momentumokkal kapcsolatos alapos utánajárása által (melyet aztán esetenként, a valóság ismeretében brilliánsan, némiképp megváltoztat), hanem közösségi portálján is megfigyelhető. Őszinte kapcsolattartása, gondolatébresztő eszmefuttatásai, melyekkel még inkább átélhető ez az igazi noir hangulat, illetve ahogy együtt gondolkodik olvasóival, keresi a lehetőségeket, ötleteket, hogy minél fantáziadúsabban tudja megvalósítani ezt a másik Magyarországot.

Sosem gondoltam volna, hogy ennyire le fog kötni ez a regény, élveztem minden egyes sorát, mely üres járatoktól mentesen, fordulatokkal telve, és a humort sem nélkülözve kalauzolt végig egy olyan korban, amelyben szívesen éltem volna, ha így történtek volna a dolgok, ahogy Kondor Vilmos papírra vetette.

A Második ​Magyar Köztársaság sorozat rengeteg potenciált hordoz magában, szerencsére már a második része is megjelent Az ​első budapesti olimpia címmel, amelyben Magyarország nem kis feladatot vállal magára; olimpiát rendez, ám közben újabb gyilkosság árnyékolja be az eseményt, így nyomozónknak újra fel kell vennie a kesztyűt, hogy a bűntényt megoldja. Ilyen ígéretes kezdet után nem is fogok sokat várni, hogy a folytatást a kezembe vegyem.

5/5

Köszönöm a Kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam a könyvet!