Az időutazással kapcsolatos történetek mindig is nagy kedvenceim voltak, nem is emlékszem olyan könyvre, amely csalódást okozott volna. Csak, hogy példákat is említsek, a Hamis emlékek (Blake Crouch), vagy Harry August csodálatos élete (Claire North) című regényekre máig szívesen gondolok vissza, nagyszerű cselekményekkel és ötletekkel lettek megvalósítva, szinte faltam az oldalakat mindkettő esetében. Kimeríthetetlen téma, a tudományos fantasztikummal párosítva pedig most igazi csemegének számít nálam, ezért aztán úton-útfélen keresem, miket lenne érdemes elolvasni.

Mike Chen: Itt és most és aztán regényét pont emiatt vártam nagyon, annak ellenére, hogy semmi előismeretem nem volt sem az íróról, sem a regényről, de a fülszövege alapján úgy gondoltam, nem nyúlhatok mellé. Az alaptörténet szerint a főszereplő egy időutazó titkos ügynök, aki egy küldetése alkalmával 1996-ban reked. Majd tizennyolc évvel később, mikor már családot alapított, megérkezik a felmentősereg, és visszaviszik 2142-be, ahol várja szerelme, és ahol valójában csak hetek teltek el azóta, hogy utoljára látták őt.

Arra fel voltam készülve, hogy egy izgalmas, időutazós sci-fi thriller fog várni, de arra nem, hogy érzelmi hullámvasútként együtt fogok őrlődni Kimmel, az apával, amiért ott kellett hagynia a szeretteit a múltban és vissza kellett térnie a jelenbe, szíve szerelméhez, akire történetesen csak a tudatalattija emlékszik. Nagyon erős hatással volt rám, szinte faltam a sorokat, amikor végigkísértem az apát a fejezeteken át ezen a rendkívül nehéz helyzeten, ráadásul, mint kiderült, akkor még a cselekmény nem is igazán pörgött fel, hiszen a fő bonyodalom csak ezután következett.

Azon felül, hogy fordulatokban gazdag, nagyon tetszett, ahogy a fő karakterrel együtt fedeztük fel az egész közeget, hiszen a múltban nem emlékezett arra, hogy mivel is foglalkozik tulajdonképpen, illetve a magánéletére sem, ennek köszönhetően a jelenben kapjuk meg, hogy is működik ez az egész időutazó titkos ügynök dolog. Kimben benne van a rutin, meg a tapasztalat, de mélyebbre kell ásnia, hogy újra tudatossá váljon számára a munkája és hivatása. A fő kihívást viszont nem is ez jelenti, hanem a jelenlegi párja, Penny, akivel megosztja napjait, ám szinte idegenként, a vele kapcsolatos emlékeit ugyanis még nehezebb visszahoznia, hiszen 18 évig másik családjával – a feleségével és a lányával – élte az életét. Az apa-lánya kapcsolat is boncolgatásra kerül, nem véletlenül: a fő nehézség is köréje gyűrűződik, én pedig körmöt rágva vártam, hogy fog ebből kikeveredni az apa sértetlenül.

Ha valaki csak azért venné a kezébe, hogy egy kőkemény sci-fit olvasna, az ne tegye, mert nincsenek benne tudományos fejtegetések az időutazáshoz kapcsolódóan, a hangsúly a családi drámára helyeződik át, amely tartalmaz ugyan sci-fi elemeket, kalandos, de legfőbb erőssége és prioritása az emberi kapcsolatok boncolgatása.

Még mindig fogalmam sincs, ki ez a Mike Chen, de azt már tudom, hogy írt egy remekül felépített, érzelmileg erőteljes regényt, amely nem mellesleg még a kedvenc zsánereimből is gyúródott össze, nem is tudom kell-e nekem ennél több, igazából csak az a kérdés, mikor olvashatok tőle hasonlóan fordulatos regényt.

A könyvet a Kiadó jóvoltából olvashattam el, ezúton is köszönöm a példányt!

5/5