Kezdjük a legelején. Számomra a képregények mindig is leginkább a szuperhősökkel kapcsolatos történeteket jelentették, bár ott voltak gyermekkorom kedvencei is, mint a Garfield vagy a Donald Kacsa Magazin, aktív könyvmolyságom alatt nagyon sokáig nem foglalkoztatott a képregények világa, pontosan emiatt a téves képzet miatt, hogy nem is létezik másfajta ezekből. Dehát itt van nekünk a világháló és a közösségi média, amelyen böngészve és aktívan figyelve az irodalmi élet eseményeit, elég hamar szembejött velem, hogy bizony a képregény lehet más és nem csupán az általam nem igazán érdekelt szuperhős univerzumok hálózzák be. Azért azt valljuk be, hogy nincs könnyű dolga annak, aki – hozzám hasonlóan – a kivételeket keresi, de szerencsére manapság már nagyobb a választék ahhoz, hogy mindenki találjon a szája ízének megfelelő példányt, csak utánuk kell menni. Például itt van nekünk egy Panel Kalandor, aki pont a paletta szélesítését tűzte ki célul és aki elhozta nekünk többek között a Vissza a jövőbe képregényeket is, most pedig az Egyetemre mentem sorozat első részét, a Veletek megleszeket vehetik az olvasók a kezükbe neki köszönhetően.

Az alaptörténet egyszerű: van itt három lány, Susan, ​Esther, és Daisy, akik megkezdték az egyetemi tanulmányaikat és próbálnak boldogulni az élet kiszámíthatatlan tengerében. Amik velük megesnek, azok viszont már nem ennyire egyszerű dolgok, hiszen furcsábbnál-furcsább helyzetbe kerülnek, miközben ők is próbálják megtalálni valódi énjüket, keresik útjukat és helyüket a világban.

Annak örülök, hogy nem a középiskolai fiatalokat jeleníti meg, mert az már az 1001. lerágott csont lett volna, hiszen megannyi módon láthattunk, hallgathattunk vagy olvashattunk már róla, mik történnek az intézmények falai között. Az egyetemi élet kivesézése sem újdonság, de mégiscsak a gyermekkort és a felnőttkort összekötő híd végefelé járunk, amikor az ember már valamivel több élettapasztalattal rendelkezik a semminél, de még mindig nagyon sok mindent kell tanulnia, sőt, ezután kezdődik csak az igazi élet és el kell döntenie, milyen irányba fog elmozdulni az élete. Ez a közeg sokkal nagyobb merítési lehetőséget rejt magában, hiszen már szabadabb lehet és megannyi minden történhet. És meg is történik.

Több fejezetre tagolódik a cselekmény, melyekben vannak ugyan átfedések, hiszen a fősztori azért mégiscsak tart valamerre, de különállóan is egészet alkotnak. Ez az első kötet leginkább arról szól, hogy megismerjük a szereplőket és bepillantást nyerhessünk, milyen elképesztő, vicces vagy fura eseményeknek lehetünk szemtanúi, remélhetőleg majd a továbbiak folyamán is. A mai világban már annak is tudtam örülni, hogy ezek a fiatalok még tudják, hogy kell élni és kalandokba keveredni és nem csak az okostelefonuk bűvkörében léteznek, számomra már ez nagy felüdülést jelentett, egyfajta nosztalgia is volt újra bepillantást nyerni az egyetemi életbe, noha az én egyetemista éveim nem voltak ennyire kalandosak. :) Közben pedig mégiscsak nagyon aktuális témák kerültek bele, nagyon jól lett időzítve a magyar megjelenés, hiszen például egy influenzaszezonos rész is került bele, ami itt a nagy koronavírusos időszak közepén nem is lehetne naprakészebb.

Nagyon jól ellensúlyozza a komoly és könnyed dolgokat, a humor eszközével remekül bánik, nem billen félre semerre, sikerült megtalálni szerintem az arany középutat, hogy humoros legyen, ugyanakkor mondanivalója is legyen és ne csak végtelen ökörködés szemtanúi lehessünk, hiszen maga az élet sem csupa móka és kacagás, ahogy mondani szokták. A grafikája nagyon szép és harsány, szinte sugárzó, dehát ez nem véletlen, hiszen a Disney művészének keze van benne.

Roppant kíváncsi vagyok, a továbbiakban hogy alakul a szereplők sorsa és milyen újabb hihetetlen kalandokat fognak átélni, azt már most borítékolom, hogy unatkozni nem fognak, lesznek itt bőven bonyodalmak.

Köszönöm szépen Panel Kalandor, hogy a kezembe vehettem a képregényt!

5/5