Mindig is nagy érdeklődéssel szemléltem azokat az alkotásokat – legyen az film, sorozat, vagy könyv -, amelyek a pszichológusokkal foglalkoznak és a pszichoterápiák rejtelmeibe avatnak be bennünket. Bár nagy kívánságlistás kötetek Irvin D. Yalom írásai, még nem kerültek sorra nálam, egyelőre aTerápiacímű magyar sorozat az, ahol először mélyedhettem el ebben a témában. Mondanom sem kell, az összes évad epizódját faltam, mintha nem lenne holnap és hatalmas üresség maradt bennem, amikor a legutolsó rész is véget ért. Az emberi sorsok mindig különlegesek, hát még az a munka, ahogy a különféle problémákra együtt megkeresik a legmegfelelőbb megoldást, miközben olyan dolgok bukkannak a felszínre, amire nem is gondolna az ember.

Lori Gottlieb amerikai írónő nem csupán légből kapott történeteket talál ki, hiszen hivatása szerint is pszichológus, így az Akarsz beszélni róla? szereplőinek életét is valós személyek problémái ihlették. A könyvben különféle embereket ismerhetünk meg, akiknek Lori a terapeutájuk, de emellett saját életpályájába is bepillantást nyerhetünk, mivel fejlődése érdekében ő maga is pszichológushoz kezd el járni. Mindez már önmagában érdekes összeállításnak tűnik, de az írónő nem áll meg ennyinél: ez a mű egyfajta iránymutatás, életmóddal kapcsolatos irányelveket, jó tanácsokat is megfogalmaz, a különféle embertípusoknak hála elég széles skáláját járjuk be a problémáknak, így biztos vagyok benne, hogy mindenki számára adhat valami pluszt a mindennapi boldoguláshoz az elolvasása.

Az Akarsz beszélni róla? igazi karakterközpontú olvasmány, tele egymástól teljesen különböző sorsú és életúttal rendelkező emberekkel, ugyanakkor nehéz lenne egy olyan személyt kiemelni, aki a legközelebb került a szívemhez. Mindenkivel bejárjuk a maga útját, a kezdeti, felszínt kapargató gond a fejezetek múlásával arányosan mélyül, amíg szépen lassan mindenkinél kiderülnek az okok, kinél előbb, kinél később, de akármelyik verzió is legyen, innentől kezd csak igazán érdekfeszítő lenni az egész. Hiszen a probléma feltárásával nem érkezik automatikusan a megoldás, fokozatosan lehet eljutni odáig, hogy azt mondhassuk: na innentől már rendben lesz az illető élete és útjára engedhető. A regény folyamán ugyanis ezt csináljuk: megismerjük őket, majd megtanuljuk őket a végén elengedni, miközben magunk is tanulhatunk tőlük egy s mást.

A nehéz természetű tévéstől kezdve, a fiatal alkoholistán keresztül, az idős, egyedül maradt és öngyilkosságot tervezőn is túl, a harmincas éveiben járó halálos betegig találkozhatunk kliensekkel, akik Lorihoz járnak terápiára. Valamint itt van nekünk maga Lori, akinek szintén vannak problémái, elvégre ő is emberből van. Tetszett, ahogy a teljesen hétköznapi élete bemutatásra került és az, hogy feltárta előttünk a pszichológusával azokat a dolgokat, amelyek megoldásra várnak az életében, illetve fejlődnie, változnia szükséges annak érdekében, hogy könnyebben tudjon boldogulni a továbbiakban.

„Bizony – néha mi magunk vagyunk a pokol.

Időnként mi okozzuk magunknak a gondokat. És ha képesek vagyunk változtatni a szokásainkon, akkor bámulatos dolgok történhetnek.“

Ez volt az első alkalom, hogy egy teljes fejezet az első sorától a legutolsó mondatig annyira jól el lett találva, hogy egyből a kedvencemmé vált. Korábban sosem fordult velem elő ilyen, hogy egy regény fejezete ennyire belopja magát a szívembe, hogy ott helyben újraolvassam, de az Üdvözöljük Hollandiában! egy nagyon szívbemarkoló írásra épül. Egy Down-szindrómás gyermek édesanyja írta és arról szól, hogy a gyermekvárás olyan, mintha egy vakációt terveznél pl. Olaszországba, kinéznél mindenféle úticélt, majd elérkezik a nagy nap. A repülőgép pedig leszáll Hollandiában, neked pedig nem amiatt kell bánkódnod, hogy mit nem kaptál meg, hanem meg kell találni benne a különleges és szeretni való oldalát. Zseniális.

 Rengeteg hasznos és gondolatébresztő sort olvastam, el sem tudtam képzelni ennek a könyvnek az olvasását anélkül, hogy néhány részhez kis cetlit ne ragasztanék, hogy a későbbiek folyamán is elő tudjam keresni azokat a bekezdéseket, amelyek számomra a legtöbbet adták. Származzon akár magától Loritól, vagy mástól idézve, pl. egy Einsteinnek tulajdonított mondás fogott meg nagyon:

„Egyetlen problémát sem lehet ugyanabban a tudatállapotban megoldani, mint amelyben keletkezett.”

Ez a könyv számomra most nagyon sok mindent adott. Egyrészt bepillantást nyertem abba, hogy működnek a terápiák és ezzel egyidejűleg a pszichológusok fejébe is beleláthattam. Kaptam egymástól nagyon különböző emberi sorsokat, amelyek alakulását izgatottan követtem. Valamint – de nem utolsó sorban – releváns, emberközeli életvezetési tanácsokat is olvashattam, amelyek közül nem is egy lett az, amelyet jómagam is tudok hasznosítani a mindennapjaim során. Az Akarsz beszélni róla? az az olvasnivaló lett számomra, amelyről beszélni kell, mert megérdemli a figyelmet és az elismerést.

A kötetet nagyon szépen köszönöm a 21. Század Kiadónak!

5/5