Több tényező is szerepet játszik nálam abban, mi alapján választok ki egy-egy könyvet, amelyet el szeretnék olvasni. Mivel vizuális típus vagyok, nem titok, hogy elsőre a borító az, amely felkelti a figyelmemet és nyílván, amelyik számomra tetszetősebb, annak egyből utánajárok. Persze ez nem jelenti azt, hogy a többit elvből elutasítanám, pláne mostanság, hiszen már egyre több minden kezd érdekelni, gyakorlatilag a fülszöveg az, ami a legmérvadóbb és megadja a végső löketet. James Gould-Bourn debütáló regényénél maga a cím – Szívedbe cammogva – volt az, ami alapján eldöntöttem: ezt a regényt meg kell néznem magamnak. A kiadónak köszönhetően rögtön megjelenés után, frissen, ropogósan elolvashattam ezt a családi történetet.

A történet kezdete nem túl rózsás: Főszereplőnk, Danny a feleségét egy autóbalesetben veszítette el, fiuk, Will pedig a tragédia óta nem szólalt meg. Elveszíti az állását is, ráadásul még tartozása is van a főbérlőjük felé, aki megfenyegeti a férfit, hogy ha nem egyenlíti ki a tartozását, csúnyán meg fogja járni. A kétségbeesés furcsa ötleteket tud szülni, így lesz Danny-ből egy parkban táncoló, panda jelmezbe bújt figura, aki igyekszik ebből az új megélhetési forrásból teljesíteni. A jelmeze még a fiát is szóra bírja, csak épp azt nem tudja a fiú, hogy az apja lapul a táncoló panda bőrében, az apának így egyszerre több kihívással is szembe kell néznie: nem elég, hogy a tartozását ki kell egyenlítenie időre, fiával is rendeznie kell kapcsolatát, mivel fél, ha felfedi kilétét, Will újra bezárkózik.

Meglehetősen sok bonyodalom akad a regényben, amely kibogozásra vár, azokról nem is beszélve, amelyek útközben bukkannak fel, így a műben egyáltalán nincs hiány fordulatokból.

Amikor nekikezdtem a fejezetek bújásának, a hangnemet – a fülszöveg alapján, egyáltalán nem meglepő módon – nem éppen a vidám felütés jellemezte. De ahogy haladt a cselekmény, úgy bukkant fel a szellemes, már-már vicces oldala is a történetnek, és egy idő után elérkezett az a pont a könyvben, ahol már abszolút túlsúlyt kapott a melankolikus stílussal szemben, és így vált a drámából komédia. Bevallom, én egy kicsit szívszorítóbb könyvre számítottam és emiatt az első fele volt az, amely a leginkább tetszett. Ott, ahol még csak váratlanul érkezett egy-egy poén, így az tényleg ütősebbnek hatott: nem hagyta, hogy a földbe döngöljenek a szomorúbb történések és szépen kiegyensúlyozta a hangulatot. A legvégén inkább erőltetettnek mondanám azokat a humorbombákat, amelyeket az író ledobott a sorok közé, de már többször lőtt velük mellé, mint ahányszor betalált.

A regény legnagyobb erősségének az ember kapcsolatok alakulását emelném ki. Egyrészt ott az apa-fiú kapcsolat, amelyet kezdetben inkább az együtt mellett élés jellemez és ez formálódik át a fejezetek múlásával és kovácsolódnak családdá. De vannak itt baráti egymásra találások is bőven, nekem személy szerint Danny és Ivan jelenetei váltak a kedvenceimmé, amolyan tipikus jóban, rosszban páros, akik komikusabbnál komikusabb helyzetekbe bonyolódnak, amelyet aztán a csodának köszönhetően valahogy mindig megoldanak.

Összességében kellemes olvasmányt jelentett számomra, a nyári időszakban, ha kikapcsolódásra és egy kis családi történetbe csomagolt, humoros regényre vágytok, megfelelő választás lehet a Szívedbe cammogva.

Köszönöm szépen a kötetet az Alexandra Kiadónak, illetve a Pioneer Booksnak!

4/5