Harminc év. Leírva is sok, hát még belegondolva, mi minden történt velem ezen idő alatt. Természetesen nem fogok most számot vetni eddigi pályafutásomról, hiszen ez a blog nem erről szól, így mivel könyves dolgokról szeretek leginkább pötyögni, közelítsük meg hát ebből a szempontból! Összeszedtem nem kevesebb, mint harminc olyan olvasmányt, amelyhez egy-egy emlékem, fontosabb állomásom kötődik. Ha úgy tetszik, egyfajta máslaposság book tag, így ha éreztek magatokban affinitást és kellő türelmet, hogy mind a harminc ponton végigrágjátok magatokat, nyugodtan hozzákapcsolhatjátok a saját gondolataitokat és könyveiteket, rettentően kíváncsi lennék rájuk!

Megszerettetett velem egy műfajt: Ha egyetlen műfajt kellene említenem, amit mindig szívesen olvasok, az a disztópia lenne. Ez az egyetlen műfaj szinte, ami kezdetektől fogva jelen van az olvasmányaimban és a rajongásom iránta azóta is töretlen. Karen Thompson Walkertől a Csodák kora ennek egyik ékes példája, amelyre azóta is nagy kedvencként tekintek, szinte hihetetlen, hogy már 7 éve akadt a kezem ügyébe, igencsak érik egy újraolvasás.

Elüldözött egy műfajtól: A young adult könyvek sosem tartoztak a kedvenceim közé, hiszen a tinikori olvasás nálam szinte teljesen kimaradt, persze amikor igazán nekiálltam könyveket falni, kíváncsiságból beleolvastam néhányba. Azt hiszem, Tahereh Mafi: Ne érints című regénye volt az, amely végleg betette a kaput és innentől nem is igen próbálkoztam megközelíteni az ilyen könyveket.

Valami teljesen új irányba terelt: 2015-ben még úgy gondoltam, „nem vagyok egy nagy sci-fi rajongó”, de Andy Weir: A marsi valamit elindított bennem akkor és ott, manapság már a disztópiával karöltve lesem, milyen újabb történetekre érdemes lecsapni, annyira sikerült megkedvelnem.

Nagyon más volt a hagyományos olvasmányaimtól: A meseregények olvasását elég sokáig húztam, kicsit talán féltem tőle, a sok felnőtt (na nem úgy) és komolyabb mű mellett túl egyszerű, túl kiszámítható lesz és nem fog olyan olvasásélményt nyújtani, amit várnék egy könyvtől. A fiú, akit Karácsonynak hívnak ezt tökéletesen megcáfolta és egész csinos sor kanyarog már a fejembe címekből, amelyeket biztos, hogy el szeretnék olvasni.

Bebizonyította, hogy nem csak regényekből áll a világ: Szerintem sokaknál eljön az a pont, amikor megcsömörlik a sok, különféle cselekménytől, képzelt világtól és ezért az ismeretterjesztés felé kezd kacsintgatni. Yuval Noah Harari: Sapiens-e az ember történetén megy végig, amelyben persze sok minden ismerős az iskolapadból, mégis élvezetes olvasmány.

Novellák felé kacsintgatásért felelős: Számomra egy regény az, amelynél megvan a kellő, tágas tér, többszáz oldallal, hogy a részletek is napvilágra kerüljenek és komplex legyen a mű. Majd jött Veres Attila és Az éjféli iskolák, amely hiába tartalmaz rövid történeteket, annyira ütősek és kerek egészek, hogy rádöbbentett: a novellák is megérdemlik a figyelmet.

Magyar szerzők felé is nyitok miatta: Bevallom őszintén, a kezdetek kezdetén nem szívesen nyúltam magyar írók után, jó kérdés, hogy miért nem volt meg irántuk a bizalmam. De amikor Moskát Anita: Horgonyhely regényét olvastam, teljesen leesett az állam, hogy lehet valaki ennyire egyedi és jó író, ezzel pedig sikeresen meggyőzött, hogy a hazai kínálatban is meg lehet találni az irodalom ékköveit.

Ami miatt odáig vagyok a jól csavart történetekért: A pszicho-thrillerek, ha jól vannak megírva, papíron működnek csak igazán, erre Pierre Lematrie: Téboly olvasásakor jöttem rá, ez a regény egyfajta etalon lett számomra, milyennek is kell lennie egy ilyen műfajú könyvnek.

A tömeg erejével hatott rám: Nem titok, a közösségi médiának hatalmas szerepe van abban, hogy mit olvasunk, nálam például, mióta jelen vagyok az instagram berkeiben, határozottan érzem ezt. Több ilyen könyvem is van, amelyek ezért kerültek a kezembe, pl. V. E. Schwab: Egy ​sötétebb mágia is ezekhez tartozik, annyi helyen láttam, hogy muszáj volt megismernem, szerencsére nem is csalódtam.

Gyermekkornak köszönhető: A nagy Cartoon Network-ös időszakban (amikor még normális mesék mentek rajta), emlékszem, volt egy hét, amikor csak Scooby-Doo részek mentek, amelyet addig sosem kedveltem, de az alatt az idő alatt új kedvenccé nőtte ki magát. A Kotnyeles kölykök ennek köszönhetően került a látóterembe, amelynek tagadhatatlan Scooby-Doo utánérzése van, így jó kis nosztalgiázás kerített hatalmába az olvasása közben.

Filmben sem okozott csalódást: Van az a gyakran emlegetett mondás, hogy a könyv mindig jobb, mint a belőle készült film, ezzel nem is vitatkoznék. Viszont vannak olyan kivételes esetek, amikor épp olyan jó volt nézni a filmvásznon, mint bújni a sorokat. Markus Zusak regénye, A könyvtolvaj az egyik kedvenc olvasmányom, ezért nem is szükséges hangsúlyoznom, mekkora elvárásom volt a filmmel kapcsolatban. De jelentem, sikeresen teljesített, imádtam!

Újraolvasós: Egyszer elhatároztam, ha már tengert lehetne létrehozni azokból a könyvekből, amelyek érdekelnének, sosem fogom újraolvasni egyik elolvasott könyvemet sem, hiszen legalább 628 élet kellene hozzá, hogy az összes áhítottra jusson időm. Hát, nem jött be, mert azért az évek (meg a kor :D) azt bizonyítja, hogy az ember felejt, és azért van olyan történet, amelyet kellemes lenne újra elővenni. A Harry Potter sorozat ebben pedig éllovas lett, a bölcsek köve már sorra is került, a többi része pedig lassan, de biztosan sorra kerül.

Meglepetés volt: Többször kaptam már könyvet ajándékba, de ezek többsége kért, vagy kiadott lista alapján kerültek beszerzésre, így akkora meglepetést nem okozhatott. Na de, ha visszamegyünk tizenéves koromba, amikor akkori barátnőmtől kapott kölcsönkönyvek által olvasgattam szünidőben, akkor nagyon meglepett, amikor szülinapomra megkaptam tőle Szabó Magdától a Születésnapot, amelyek aztán mamámnál bújtam a nyár további részében.

Kiadói sorozat gyűjtésére sarkallt: Sosem voltam az a nagy sorozatgyűjtő, de szerintem nem sokan tudnak elmenni a XXI. Század Kiadó KULT könyvei mellett, amelyek nemcsak érdekesek, de roppant igényes kivitelezésűek. Sarah Perry: Az essexi kígyó volt az első, azóta pedig mániákusan figyelem az újabb és újabb címeket (utószülinapi könyv is pont ez lesz).

A könyv miatt kedvenc írót avattam: Csak egy újabb, disztópikus olvasmánynak indult, végül kedvenc könyv lett belőle. Blake Crouch: Sötét anyag című könyvében minden adott: csavarok, disztópikus sci-fi közeg, csavarok és csavarok.

Szokatlan helyen olvastam: Szerencsésnek mondhatom magam, hogy számomra szokatlan helyként hat, de a kórházban bújtam a Kismama sárga csillaggal című kötetet, miközben ott szuszogott mellettem a néhány napja született lányom. Bár a kötet nem volt maradandó, maga az emlék annál inkább. :)

Első könyv, amiről megírtam a gondolataim: Ez az a pont, ahol nagyon szembemegyek azzal a vonallal, amelyet olvasóként képviselek, hiszen nem másról írtam először, mint A szürke ötven árnyalata sorozatáról. Hiába, fiatal voltam és bohó, na meg kíváncsi. Hint: nem is jött be.

Első felkérés: Nem azért indítottam el annak idején a blogot, hogy mindenféle haszonszerzésre használjam, éppen ezért nagyon furcsa, de hihetetlenül jó érzés volt, amikor felkértek, hogy írjam meg, mit gondolok egy könyvről. A legelső Constantinus A. P.: 2221 című regény volt, azóta pedig már több ilyen recenziós élményem is volt, még a mai napig szokatlan és megdöbbentő számomra, hogy valaki érdemesnek tart arra, hogy írjak egy adott könyvről.

Először örökítettem meg az olvasmányomat: Fotózás iránti szeretetem miatt nem volt meglepő, hogy előbb-utóbb a könyvek is terítékre kerülnek. Amikor létrehoztam a könyves instagram profilomat, az első képemen épp Ruth Ware: Sötét erdő közepénjét olvastam. Azért a későbbiekben kissé továbbfejlődtem és sikerült más szintre emelnem a könyvfotózást, amit a mai napig imádok csinálni. :)

Azt hittem sosem lesz vége: Hosszabb lélegzetvételű regényeket ritkán olvasok, mert hajlamos vagyok azt hinni, sosem fogok a végére érni. Dan Simmons: Terror monstrumánál is ez volt a helyzet, bár imádtam az éjszakák folyamán, a sötétben olvasni, azért jó nagy sóhajtás kísérte az utolsó elolvasott sorát.

Sosem láttam még hozzá hasonlót: Karin Tidbeck – Amatka esetében már a megnevezése is fura volt, a tartalomról nem is beszélve! Azóta az írónő bebizonyította, hogy az egész munkásságága ilyen egyedi, de pont ezért szeretem!

Fogalmam sincs, miért olvastam el: valamiért úgy gondoltam, érdemes időt szakítani arra, hogy beleássam magam Laura D.: Szex és tandíj című könyvébe, na meg ebben a témában még két másik regénybe, hát, jó kérdés, miért.

A legekről, csak röviden

Kedvenc elnevezés: Aimee Bender: A ​citromtorta különös szomorúsága, emlékszem, rettentően sokáig kajtattam a könyv után, végül a regény címe különlegesebb volt, mint a bent foglaltak. Upsz.

Legemlékezetesebb: Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok, ebben a blogposztban aztán tényleg minden benne van, miért.

Legütősebb regény: Hugh Howey: Holston, azóta is sokszor eszembe jut a vége.

Legdrámaibb történet: Ania Ahlborn: Vértestvérek, teljes libabőr és darabokra törés.

Eddigi legfélelmetesebb könyvem: Donnie Eichar: Halálhegy, sajnos túl nyuszi voltam még igazi horrornak nekiállni, talán lassan felnövök hozzájuk.

Legviccesebb: Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Legkülönlegesebb: J. J. Abrams, Doug Dorts: S., még több ilyen könyvet a piacra!

Legrosszabb könyvélmény: Hugh Laurie: A balek, nem szabad hinni annak, hogy egy jó színész egyből jó író is!

+1 Ami elindított az olvasás útján: Sok embernél egy-egy könyv miatt válik könyvmoly, avagy az irodalom iránt fogékony ember, nálam ez inkább egy eszközhöz köthető. Ha annak idején nem kaptam volna meg a legelső Kindle-öm, szerintem ma nem tartanék itt, nem olvasnék, könyves tartalmakat pedig még úgysem gyártanék. Szóval köszönöm Férj, hogy elindítottál ezen az úton! :)