Mostanában nem túl gyakran fordult elő, hogy két komplexebb regény között szünetet tartottam volna valami könnyedebb irománnyal, de köszönhetően a tavasznak, vagy ennek az egész járvány mizériának, egy régóta várólistás könyvet vettem a kezembe, ez pedig nem más, mint Elena H. Portertől Az élet játéka. Szinte csak ódákat hallottam és olvastam róla, így bekerült részemről abba a bizonyos kalapba, ahol azok a kötetek kapnak helyet, amelyeket életem során mindenképpen el szeretnék olvasni.

Az alaptörténetben mondhatni nincs semmi különleges: egy meglehetősen mogorva kisasszony egy kastélyban él alkalmazottaival és egyik nap ebbe a közegbe megérkezik az úrnő elárvult unokahúga, Pollyanna, aki egy csupaszív és vidám kislány. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a dolgok innentől kezdve fenekestül felfordulnak, főként azért, mert a kislány egy különös játékot játszik: minden helyzetben és történésben igyekszik találni valamit, aminek örülni lehet.

Már az első oldaltól kezdve tudtam, hogy ez egy kellemes, szívet melengető történet lesz és hiába szól elsősorban az ifjúságnak, tanulsága miatt kortalan olvasmány. Tipikusan az a regény, amelyben nincs semmi titok, a cselekmény kimenetele tudható, így a sorokat bújva csak egy dolga marad az olvasónak: hátradőlni és élvezni a leírtakat, miközben simogatja az ember lelkét.

„Milyen is egy gyermek? (…) A világi okosság, a felnőttek mesterkedései még át nem formálták. Nem tud még semmiről, és semmije sincsen. Hamvas, eredeti és közvetlen. Védettségben él, és mindenestül átadja magát azoknak, akik szeretik. Ámulva néz szét maga körül. Ami rossz, hamar elfelejti, s mindjárt fölfedez mindenben valamit, aminek örülhet. Örökké játszik, nem fárad bele napestig.”

Annak külön örülök, hogy egy régi, 1988-as kiadást tudtam beszerezni, így még jobban át tudta adni számomra az a kort, amiben játszódik (azok a tipikus régi könyves illusztrációk külön megmosolyogtattak :)). Azon meglepődtem, hogy van folytatása is, mert szerintem pont így volt kerek egész, de ha ehhez hasonló, akkor ott lesz a helye a polcomon!

Ha valami felemelő könyvre vágysz, kiszakadnál a mókuskerékből és a komoly, gondterhes hétköznapokból, na meg szeretnél egy aranyos, szeretettel teli történetet olvasni szerethető karakterekkel, akkor Az élet játéka lehet az egyik legjobb választás.

5/5