Jó ideje, hogy hallattam magamról itt a blogon, mondhatnám azt is, hogy tartottam egy kis nyár eleji szünetet, hogy átgondoljam, mikről és miket szeretnék írni, de igazából nem ezt történt. Most is, amikor leültem a laptophoz, egy értékelésről szerettem volna írni, mintha mi sem történt volna, de a gondolataim teljes mértékben elkalandoztak, a kezeim pedig nem arról kezdtek írni. Nagyon furcsa időszakot élek meg jelenleg az olvasás terén, ami eddig is jelen volt, valahol a felszín alatt, szépen kordában tartva, mivel úgy olvastam, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de most viszont felbukkant és hű társamként kísér a regényeim olvasása közben. Ha már blogot írok, úgy gondoltam most teljes mértékben átcsapok személyes hangvételre, mert most erről esik jól írni. Ti pedig vagy elolvassátok, vagy nem. :)

Az életem terén semmi okom sem lehet panaszra, egy nagyon jó periódusom zajlik: itthon vagyok a lányommal, a családommal, ahol remekül megfér a hobbim mindenfajta tevékenység mellett. Eleinte hatalmas intervallum jutott az olvasásra, mára ez azért már lecsökkent, de tudok időt találni rá. Szeptembertől egészen más lesz a helyzet, hiszen újra visszatérek a munkámhoz, mellyel valószínűleg drasztikusan apad az olvasásra jutott időm. Persze minden csak időbeosztás kérdése, biztos vagyok benne, hogy találok rá módot és helyzetet, nem is ez az, ami leginkább zavar.

Magával az olvasási tevékenységemmel már más a helyzet. Aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy mostanság elég sokféle könyvet olvasok. Nem mindig volt ez így, de most érzem úgy, hogy kiforrta magát, melyek azok az irányvonalak, történetek, amelyek felé húz a szívem. Szerencsére túlléptem azon a korszakon, hogy mindent bezsebeljek, ami szembejön velem, csak azért, mert például akciós (mégha jónak is tűnik az alaptörténete). De ez nem jelenti azt, hogy kevesebb könyvet szeretnék elolvasni. Hiába a változás és a szelektálás, a helyzet az, hogy a többféle műfaj iránti érdeklődés miatt így is baromi sok az a regény, amelyre kíváncsi vagyok és mindenképpen szeretném, ha részem lehetne benne. Hiába „nőttem fel” a könyvekhez, ezzel csak azt értem el, hogy tágult az érdeklődési köröm, ami persze nem baj, sőt, csak a piac annyira hatalmas, hogy folyamatosan úgy érzem, lemaradásban vagyok (köszönhető ez annak is, hogy jut elég időm követni a megjelenéseket, újdonságokat). Félreértés ne essék, nem a trendeket szeretném folyamatosan meglovagolni, mert az olvasás nem erről szól számomra, csak amikor egy nagyobb közösségnek van része egy regény olvasási élményébe, jól esik a részese lenni, beszélni róla, nem pedig akkor becsatlakozni, amikor már csak ördögszekerek járnak felette. Miközben pedig ott vannak a kezemben az aktuális olvasmányaim, melyekkel szinte egy helyben toporgok. Rendkívül frusztráló dologgá vált ez számomra, néha már az éppen olvasott könyvre is rányomja a bélyegét.

Nagyon furcsa érzés az, amikor lüktet benned a tudat, hogy úgysem fogsz tudni minden jónak tűnő regényt elolvasni, mert annyi idő a világon nincs, de talán ez majd idővel normalizálódik, amikor több minden lesz, ami elvonja a figyelmemet. Jelenleg sodródok az árral és remélem, hogy találok rá módot, hogy ne e köré koncentrálódjanak a könyvekkel kapcsolatos gondolataim. Lehet az lesz a terápiám, hogy többször írogatok ide, igyekszem kihozni a maximumot a blogomból, kicsit átformálva a bejegyzéseket. Meglátjuk.

Szóval nincs velem semmi különös, csak a tipikus könyvmoly probléma, ami most kivételesen kikívánkozott belőlem, és amit egy emlékként idehelyezek a blogom virtuális kis polcára, elrejtve egy befőttes üvegben.