Egyre jobban húz a szívem mostanság a sci-fi műfajához, ennek szellemében szereztem be első hard sci-fi regényemet, Octavia E. Butler írónőtől a Hajnalt (később erről is írok majd), vele együtt pedig bezsákmányoltam Ken Liu novelláskötetét, A papírsereglet és más történeteket. Bevallom, a hívószavak nálam a fülszövegben elejtett jelzők voltak, mint például a „Black Mirror-szerű” kijelentés az egyik novella kapcsán, vagy a mágia, mágikus realizmus, időutazás, űropera is sok jóval kecsegtetett. Egy biztos: tényleg egy változatos műfajkavalkádot kaptam, betekintve egy kicsit a kínai gondolkodásmódba, szokásokba, történelembe is.

A maga 400 oldalával még nem feltétlen gondolná az ember, hogy egy robosztus kötetről van szó, de így végigérve szépen komótosan (közel egy hónap alatt) a 15 történeten úgy gondolom, igazán monumentális válogatás lett, amin kellőképpen szükséges akár egy-egy novella után, de a legvégén mindenképpen megállni egy kicsit és eltűnődni az olvasottakon. Nagyon érdekes olvasásélményt nyújtott számomra, mert nagy hévvel vetettem bele magam, de már az elején megtorpantam és úgy gondoltam, lehet túl nagy fájba vágtam a fejszémet és kicsit várni kellett volna még a elolvasásával, de aztán jöttek olyan történetek, amelyek továbblendítettek ezen a megröccenésemen. Nem mondom, hogy mindvégig fenntartotta maradéktalanul az érdeklődésemet, hiszen volt egy-két olyan, amivel nem jutottam közös nevezőre, de amelyikkel sikerült, azzal úgy istenigazából sikerült.

Kezdve az Előszóval, nem hiszem, hogy olvastam valaha Ken Liu sorainál jobb bevezetést, minden egyes szava simogatta a szépirodalomért repeső lelkemet, remekül leírta filozófiáját, gondolkodásmódját és tökéletes kedvcsinálóként funkcionált. Majd következett a Bizonyos fajok könyvgyártási szokásai, és elrontott mindent. :D Na jó, ezt így erős lenne kijelenteni, de mindenféle bemelegítés nélkül beledobott a mélyvízbe, a sci-fi legsötétebb bugyrába, amiből alig tudtam kikecmeregni. Ezután már felvérteztem magam, de mint kiderült, feleslegesen, mert kellemes, emészthető, egyben különleges elbeszélések következtek, melyekre szintén ráhúzható az enyhe Black Mirror beütés (egyébként mennyire furcsa világban élünk, hogy egy novella attól lesz felkapottabb, ha egy sorozathoz kapcsolják…), kicsit olyan átvezetés jellegűnek tekinthetőek.

A betűmágussal már más vizekre evezett az író, ugyanis szépirodalmi művet olvashatunk, de az erejéből mit sem veszít a kötet, egyfajta műfajbeli felüdülést jelent a sci-fis, disztópikus, steampunk közeg után. A Szimulákrum és A visszatérő vendég újfent visszakalauzol a sci-fi világába, egy-egy nem mindennapi technika közé épülnek. Ezután következett az egész válogatás abszolút csúcspontja, a címben is szereplő A papírsereglet címet viselő novella, mely nem véletlenül kapott három rangos irodalmi díjat is (Hugo-, Nebula- és World Fantasy-díj). Nem túlzás azt állítani, hogy az összes eddig elolvasott novelláim közül ez volt a kedvencem, az elejétől a végéig sajátos atmoszféra lengi körül, mely rabul ejti a szívedet és ráadásul azt sem bánod, ha közben egy kicsit összetörik. Számomra tulajdonképpen itt ért véget az egész válogatás lelke, utána már csak halványan pislákolt az a tűz, ami hajtott egyik alkotásról a másikra.

Talán még a Hullámok volt annyira figyelemre méltó, hogy teljesen lekötött, de például a Kognitív képességek breviáriuma, a Mono no aware és A világ ízei olvasása közben végig unatkoztam, annyira jellegtelenek voltak, egyáltalán nem sikerült utat találniuk hozzám. A legutolsó történet, az Aki lezárta a történelmet: Dokumentumfilm Kína szörnyűségekkel teli történelmébe enged betekintést, ezt szintén érdeklődéssel tanulmányoztam, örültem neki, hogy egy ilyen fajsúlyos problémával foglalkozó novella is született Ken Liu tollából.

Mivel még nem nagyon olvastam Kínához fűződő irományokat, ebből a szempontból nagyon érdekes élményt jelentett számomra a mű, valamint abból az aspektusból is, hogy betekintést nyerhettem Ken Liu kivételes munkásságába. Tagadhatatlan, hogy rengeteg fantáziával lett megáldva, minden novella elkezdésekor vártam, éppen milyen furfangosságot talált ki, mire vonatkozhat a cím, lehet ezért is volt csalódás az a néhány történet, mert valami szokatlanabbat vártam. Ettől függetlenül nem tántorodtam el a további köteteinek olvasásától, remélem hallok még felőle a későbbiekben.

4/5