Az egyik legszívbemarkolóbb dolog betegségekről olvasni, hiszen csupán tehetetlen szemlélődőként nyerhetünk bepillantást valaki szenvedésébe, illetve harcába. De mégis rettentő fontosak ezek a könyvek, egyrészt megismertetnek bennünket velük, bemutatják magát a betegség természetét, tüneteit, lefolyását, hogyan segíthetünk, miképp viszonyulhatunk a betegekhez, illetve hogy lehet megbírkózni vele, vagy éppenséggel mi az, amit nem lenne szabad elkövetni ilyen esetben. Másrészt rámutatnak arra, mennyire szerencsésnek mondhatjuk magunkat, akik egészségesek vagyunk és hogy igenis értékelni kell ezt az alapvetőnek hitt állapotot, mert mulandó. Emlékeztetnek rá és egy kicsit helyrebillentenek, hogy az általunk “hatalmas” problémának vélt dolgok, mint például az, hogy épp nem jön elég lájk a készített képünkre, vagy pont lecsúsztunk egy kihagyhatatlan kacat akciójáról mennyire eltörpülnek az igazán fajsúlyos problémák mellett, jelen regénynél maradva pl. amikor kiderül, hogy nem tudod megkülönböztetni a valóságot a képzelettől. Neal Shusterman: Az óceán mélyén címet viselő regénye bemutatja, hogy egy kamasz fiú hogy birkózik meg a nagyon alattomos skizofréniával.

Caden Bosch éli hétköznapi életét, szerető család és barátok veszik körül. A fiú egyszercsak egy kalózhajón találja magát, furcsábbnál furcsább körülmények közepette. Ezen a fiún fokozatosan hatalmasodnak el a paranoid gondolatok, szüleihez fordul, mert szerinte meg akarják ölni. A hajó kapitánya és a fedélzeten lévő papagáj is igyekszik megnyerni magának a fiút, hogy a másik ellen fordulva átvegye a hajón az irányítást. A fiúnak állandóan mozgásban kell lennie, nem bír megnyugodni és ha nem elég ijedt amúgy is, megijeszti az elméjében bekövetkezett változás. A hajó nekiindul útjának, de az, hogy hol fog kikötni végül, csakis Cadenen múlik. Aki már többé azt sem tudja, mi a valóság és mi a képzelet a gondolatai között.

Ahogy a regény történetének felvázolásából is kitűnik, két szálon zajlanak az események. Az egyik szál Caden igazi, hétköznapi életébe enged bepillantást, úgymond “kívülről” leszünk tanúi a betegsége kialakulásának. A másik szál már elméjének belsejéből származik, egy kalózhajón vagyunk, kicsit meseszerű és abszurd körülmények között, hiszen a fedélzeten pl. beszélő papagáj is tartózkodik, de guruló agyak és fejek is felbukkannak. A valóságtól elrugaszkodott vonal esetében valamivel felhőtlenebb a hangulat, mint a másik szálon, ahol szépen fokozatosan kialakul a kissrác betegsége, aki nem érti, miért nem tud már úgy rajzolni, ahogy eddig. Rendkívül ötletes megoldás ez a kettősség, már csak azért is, mert így a kalózos vonulat kissé lélekemelőbb, és nem hagyja, hogy teljesen beszippantson a másik szál szomorúsága. Már szinte vágytam rá, hogy újra a hajón találjam magam és Cadennel együtt én is elmeneküljek a valóságból, ahol a fiú kétségbeesettségét és küzdelmét tudtam nyomon követni.

Tetszett, hogy nem csupán Cadenre fókuszál kizárólagosan, hanem a családja, illetve a barátai is bevonásra kerültek, ahogy előbbiek egyre furcsábbnak találják Caden viselkedését, míg utóbbiak nem tudnak mit kezdeni vele, így egyre jobban eltávolodnak tőle. Ráadásul annyira megragadó kijelentések, nagy igazságok, vagy épp humorral töltött sorok találjatóak benne, hogy legszívesebben a könyv felét idéztem volna. Mert a humor sem hiányozhat, ami megakadályozza, hogy az egész átforduljon egy kilátástalan, megrázó drámába. 

„-Nem olyan a világ, amilyennek gondolod – mondja.

-Akkor milyen? – kérdezem. Nem mutatom ki a félelmem.

-Hát nem tudod? Ez a világ a nevetésé és a könnyeké. – Azzal felemeli a szemtapaszát, és megmutatja az ocsmány lyukba rakott őszibarackmagot. – De inkább a könnyeké.”

A kalózhajó szereplői, helyszínei (pl. Fehér Műanyag Konyha) előtt eleinte értetlenül álltam, ki kicsoda, illetve miért szerepel benne, de ahogy haladunk előre a cselekményben, szépen fokozatosan minden és mindenki szerepe es kiléte körvonalazódik. Ahogy azt is érzékelteti, milyen harcok is folynak a felszín alatt főszereplőnkben, hogyan próbál kiutat találni helyzetéből, igyekszik győzedelmeskedni, vagy éppen az ellenkezője: hogyan sodródik az árral.

„Tudod, hogy bármikor képes vagy valóságossá tenni a kalózhajót, mert nincs már különbség képzelet és valóság között.”

Valóságosan és hitelesen tudta az író megfogalmazni, mi is zajlik le ilyenkor a betegben, de ez nem véletlen, hiszen, mint kiderül, az ő családjában is felütötte fejét  ez a mentális betegség, ráadásul pont a fiánál, így az ő segítségével vetette papírra a mélységbe való merülést. Ha csak egy kicsit is érdekel a betegség természete, vagy egy megindító, olvasmányos művet szeretnétek a kezetekbe venni, mindenképpen ajánlom.

Neal Shusterman - Az óceán mélyén

Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Kiadás éve: 2017
Eredeti cím: Challenger Deep
Eredeti megjelenés éve: 2015
Oldalak száma: 332