Sokszor elegendő ismernem az írót, vagy az írónőt, hogy biztos legyek abban, hogy tetszeni fog az adott regény. Többször megfelelően figyelemmegragadó a könyv fülszövege ahhoz, hogy egy kiváló olvasmányra leljek. Néha az első fejezet, vagy rész az, ami biztosítja, hogy jó úton járok egy újabb kedvenc történet avatásához. Előfordul, hogy a cselekmény megbolondítása, folyama miatt jut hely valaminek a szívem valamely csücskében. Megesik, hogy az alkotás vége lesz, ami annyira észbontóra sikerül, hogy napokig elkísér a mindennapokban, amit olvastam és nem hagy nyugodni. De van, amikor elég pár kezdő mondat ahhoz, hogy tudjam: hazaértem. Ali Benjamin könyve, a Suzy és a medúzák ezt adta nekem.
„A medúza, ha elég sokáig figyeljük, egyre inkább egy dobogó szívre kezd hasonlítani. Nem számít az sem, melyik fajról van szó: a vérvörös Atolla a villogó szirénafényével, vagy az, amelyik egy fodros-virágos kalaphoz hasonlít, és a majdnem teljesen átlátszó holdmedúza, az Aurelia aurita is. A lüktetésük az oka: ahogy hirtelen összehúzódnak, majd elernyednek. Mint valami kísértetszív – egy szív, amin átláthatunk egy másik világba, ahol mindaz rejtőzik, amit valaha is elveszítettünk.”
Az első pillanattól kezdve imádtam Suzy-t. A lányt, aki még csak tizenkettő éves, de intelligenciájában messze túlszárnyalja korabeli társait, aki rengeteg mindent tud a világról, amit mások nem. Csak éppen azt nem, hogy a barátnője, Franny élete miért ért olyan hamar véget, miért fulladt vízbe, amikor kiváló úszó volt. Ráadásul éppen akkor, amikor kapcsolatuk a legmélyebb pontjára sodródott. A gyásztól vezérelve elméleteket gyárt, melyek a lány halálát okozhatták, kutatása közben a megfelelő szakembert is szeretné felkeresni, aki válaszokkal szolgálhat neki, megnyugtatva így bűntudattól dobogó szívét, hiszen
„az nem lehet, hogy a dolgok néha csak úgy megtörténnek.”
Ennek a könyvnek minden egyes mondata maga a tökéletesség. A barátságuk felidézése a kezdetektől fogva, egészen a változások bekövetkeztéig, a jelen a belső vívódással és a kétségbeesett próbálkozással szívettépően szép. Tipikusan az a regény, amelyet csak úgy falnál, de közben mégis próbálod a lehető legtovább nyújtani, hogy soha se érjen véget, amikor pedig mégis eljutsz az utolsó mondatig, legszívesebben újrakezdenéd. Ifjúsági címkéje ellenére kortalan mű: a fiatal generációt ugyanúgy beszippantja és el tud veszni a sorok között, mint a felnőtteket, vagy akár az időseket is.
A medúzák életét és jellegzetességeiket, fajtáinak tulajdonságait nagyszerűen építi bele a cselekménybe, olykor párhuzamba állítva az emberi élettel. Ennek köszönhetően nem csupán egy sima emberi történetet mutat be, hanem ennél sokkal többról szól, hiszen észrevétlenül tanítja is az olvasót ezekről az állatokról. Például megtudtam, mennyire kortalan állatról is van szó, ugyanakkor mennyire veszélyes tud lenni annak ellenére, vagy épp annak köszönhetően, hogy milyen parányi méretű példánya is létezik. Továbbá a különféle fajták közül a leghalálosabb kis bestiát is bemutatta, amellyel nem szívesen találkoznék semmilyen körülmények között.
Akár a medúzák sokfélesége, maga a történet is összetett és sokszínű annak ellenére, hogy nem egy robosztus alkotás: találkozhatunk a tizenévesek bájos világával, melyben vicces és aranyos dolgok esnek meg, de az érem másik oldalán megjelenik a gyász, a kitaszítottság érzése, a fájdalom és a magány. Suzy karaktere életszerűen lavírozik ezek között, realisztikusan megjelenítve a különféle érzelmeket, mint pl. a bizonytalanságot és kilátástalanságot, de közben emlékeztet bennünket: ő mégiscsak egy gyerek. Egy gyerek, akinek a gyász mellett amúgy is megvannak a maga kis problémái, mégis eltörpülnek legjobb barátnőjének elvesztésekor: a szülei válása is ebben a nehéz időszakban zajlik, ráadásul hamarosan belép a kamaszkorba, ami szintén változást hoz az életébe. De ha azt hinnénk, nem lehet ebből a helyzetből jól kijönni, tévedünk, és a könyv erre is remekül rávilágít: Suzy-nak sikerül megtalálnia a módját, hogyan birkózzon meg a lehetetlennel: a halál okának kutatásával értelmet ad az értelmetlenné vált mindennapjainak, célt tűz ki maga elé, hogy legyen miért tovább folytatni.
Mondhatjuk azt, hogy egy szomorú és elkeseredett lány történetét eleveníti meg ez a regény, de amit valójában kapunk, messze túlszárnyalja ezt a leegyszerűsített kijelentést, megannyi érzelmet ad bele és mindezen érzelmeket nem csak megjeleníti a papírlapokon, de át is adja számunkra olyannyira, mintha mi élnénk át őket. Epekedve várom az írónő további könyveit!
Ali Benjamin – Suzy és a medúzák
Kiadás éve: 2017
Eredeti cím: The Thing About Jellyfish
Eredeti megjelenés éve: 2015
Oldalak száma: 316