Nincs mese, tele vagyunk előítéletekkel, mely bizony a könyvek világában is jellemző, nem is kis mértékben. Többen már elvből elutasítják a magyar szerzők műveit, mondván, egyszerűen nem lehetnek jók. Mert a külföldi sokkal menőbb, a magyar… meg csak magyar. De nem szükséges hazai vizeken maradni, példának okáért egy első kötetes szerzőnél – legyen akármilyen nemzetiségű – is jó néhány emberben ott a félsz, mennyire tud megállni a lábán a történet, ha még sosem írt az illető semmi kiemelkedőt. Ha pedig valaki tőle szokatlan dolgot tesz, mindig lesznek kételkedők, akik nem mernek megismerkedni vele, pont azért, mert eltérő az eddigi munkásságától és ő márpedig nem ebben érdemleges. Megannyi előítélet, egyúttal megannyi elszalasztott lehetőség. Persze ezek eléggé kisarkított példák, de ha belegondolunk, kisebb-nagyobb mértékben mindannyiunkban ott vannak ezek az érzések, és csak rajtunk áll, teszünk ellene, vagy sem. Mint például, hogy az előbb felvázolt jellemzőktől igencsak hátrányból induló első kötetes, eddig ismeretlen magyar író könyvét elolvassuk-e. Az író felkérésének eleget téve én az igenre voksoltam, így vetettem bele magam Constantinus A. P. – 2221 című regényébe.
2221-et írunk, a Matriarchátus elnevezésű társadalmi forma uralkodik Európában különféle szövetségekben, melynek köszönhetően a megcsappant lakosság új erőre kapott és mondhatni virágzik a népességnövekedés. Lényege egyfajta szexuális szabadosság: a férfiak és nők nem élnek párkapcsolatban, a társadalom számára az utódok gondozása a legfontosabb. Nincsenek kötöttségek, nincs kérdőrevonás, nincs féltékenység, nincs felelősség, nincs közös gyermeknevelés, helyette a rendszer tartja el a népet, így nincs is más dolguk az embereknek a munkán kívül, mint a szórakozás és az ismerkedés, cserébe azért természetesen van néhány szabály, amit be kell tartani.
Ebben a berendezkedésben ismerjük meg Ryant, aki hithű ehhez a rendszerhez, igazi mintapolgárként éli életét egészen addig, amíg a kevés megmaradt és lenézett „párosoktól” (akik még mindig a hagyományos párkapcsolatban élnek) meg nem ismer egy nőt, Irinát, aki felkelti érdeklődését. Ki-ki a maga rendszere mellett áll teljes vállszélességgel, de vajon melyikük lesz az, aki enged a másik javára?
Igazi sokrétű regényt ismerhettem meg ebben a műben. Egyrészt ott a mi társadalmunktól egy teljesen más elvre épülő politikai rendszer, melynek fő irányzataiba, működésébe nyerhetünk betekintést a cselekmény folyamán. Szerencsére nem egyszerre zúdítja ránk a hatalmas információhalmazt ehhez kapcsolódóan, hanem az alapok ismertetése után a párbeszédekből, történésekből, leírásokból fokozatosan mélyülhetünk el a Matriarchátus rejtelmeiben. Némi hasonlóságot lehet felfedezni benne George Orwell: 1984 regényével, de inkább az újragondolás a megfelelő kifejezés erre, csupán nyomokban érzékelhető (pl. itt is megfigyelik a lakosságot, csak nem annyira szigorúan), egyfajta utóérzésként, szó sincs másolásról. Másrészt egy szerelmi viszony kialakulásának lehetünk szemtanúi, ami két ellentétes környezetben, más elveken nevelkedett felnőtt között megy végbe. Mindketten a saját társadalmukat képviselik és nagyon érdekes volt látni, ahogy a történések hatására mindketten formálódnak. Az ő kapcsolatukon keresztül boncolgatja és feszegeti az író a párkapcsolat témáját, érvek és ellenérvek sorát felsorakoztatva. Harmadrészt pedig még arra is jutott kapacitás, hogy egy korrekt, eseménydús, nem kis bonyodalmakkal és csavarokkal teli, izgalmas cselekményt építsen fel.
Az egyik kedvencem a karakterfejlődés volt. Bár minden szereplő megér egy misét és mindenkivel sikerült jól bánnia és megfelelően kerültek kiosztásra a szerepek, számomra Ryan volt az, aki abszolút megérdemelte a beleinvesztált energiát. Az ő formálódása szól a legnagyobbat, ahogy az etalon és példamutató férfi lassacskán átváltozik kétkedővé és elbizonytalanodóvá, úgy is mondhatom, hogy öntudatra ébred. Teszi mindezt úgy, hogy beleszületett egy rendszerbe, amelynek előnyeit folyamatosan súlykolták bele és tényleg el is hiszi, hogy ez a berendezkedés érte van és segít neki, cserébe csupán néhány apróságot kell elviselnie, vagy teljesíthető szabályokat betartania. Amikor megismeri a másik oldalt, továbbá a matriarchata szövetség bürokráciájába belemélyed, fokozatosan feltárulnak előtte a repedések, melyek a tökéletes társadalmat hivatottak összetartani, és innentől bonyolódik a helyzete és kérdőjeleződnek meg az alapelvek. A változása hiteles, ahogy felnyitja szemét az igazság, úgy látjuk mi is a korlátokat és a hibákat.
Eleinte megijedtem, hogy a szerelmi szál létrejöttével milyen irányba fog továbbhaladni az esemény, mennyire fogja rányomni az egész atmoszférára a bélyegét, de pont ott és pont akkor helyeződik kicsit háttérbe és kap fajsúlyosabb szerepet a többi vonulat, amikor éppen megelégeltem volna a szerelmi életüket és onnantól kezdve mintegy kiegészítőként, illetve alapot szolgáltatva van jelen az ő kapcsolatuk, nem olyan intenzív, mint az elején.
Az egyetlen, amin úgy gondolom, hogy egy kicsit tovább kellett volna gondolkodni, vagy több időt szánni rá, azok a fránya párbeszédek. A beszédstílus kicsit szembenállt a helyzet komolyságával, néha már-már középiskolás szintű szóhasználatot alkalmazott egy-egy felszólalásnál, nem ezt a fajta kommunikációt vártam egyik szereplőtől sem, mondhatni életszerűtlen, főként olyan egyénektől, akik rangot is birtokolnak.
Számomra hihetetlen volt, hogy az 500 oldalas regényben bőven jutott elég rész mindhárom vonulatnak és szépen, karöltve meneteltek egészen a végkifejletig, ahol még egy csattanó feltette az i-re a pontot. Azt sajnálom, hogy a borítója olyanra sikeredett, amilyen, mert igaz, hogy a párkapcsolatok boncolgatása van terítéken, de emellett sokkal többről szól. A tanulság pedig: merjetek első kötetes, magyar íróktól olvasni, mert igenis megérdemlik a figyelmet!
Köszönöm a könyvet és a lehetőséget az írónak!
Constantinus A. P. - 2221
Kiadás éve: 2017
Eredeti cím: ua.
Eredeti megjelenés éve: ua.
Oldalak száma: 506