Hát itt is volnánk, elérkezett az idő, amikor végre karjaimba tarthatom a babámat. :) Tudom, elég nagy kitérő ahhoz a könyvhöz képest, amelyről most a gondolataimat szeretném megosztani, de nem bírtam ki, hogy ne fonjam bele mondandómba, hiszen magát a regényt már mellette fejeztem be (etetés közbeni olvasás rúlz’).
Mindig is érdekelt a Gyatlov-rejtély, mellyel már számos fórumon foglalkoztak, de valahogy egyik sem ragadta meg annyira a figyelmemet, illetve olyan furcsa irányból próbálták megközelíteni, hogy nem akartam belevetni magam a 9 túrázó tragikus, ám annál rejtélyesebb történetébe. De jött Donnie Eichar: Halálhegy című dokumentumregénye, melynél már abszolút úgy éreztem, ez lesz az, melynek hitelt adok és elolvasom, ő mit tud mondani az eseményekről. Igaz, nem amerikai szerzőtől várná az ember a titok nyitját, ez a könyvben is felmerül jó néhányszor: mit akar épp ez az úriember vájkálni az oroszoknál, ám úgy gondolom tisztességes és rendkívül alapos munkát végzett ahhoz, hogy ezt felhánytorgassuk neki.
“Maga valójában egy szemtanúk nélkül lezajlott, tragikus eseményt próbál rekonstruálni.”
1959 februárjában az oroszországi Urál hegységben, a Halálhegy néven ismert magaslaton rejtélyes körülmények között életét vesztette kilenc tapasztalt túrázó. A baleset titokzatos, baljós körülményei (a fiatalok különös sérülései éppúgy, mint az a tény, hogy a jelek szerint a ponyvát felhasítva, hiányos öltözékben menekültek ki sátrukból, vagy egyikük meglehetősen furcsa, utolsó fényképfelvétele) évtizedekkel később is találgatásokra adtak okot a történtekkel kapcsolatban.
A szerző, Donnie Eichar útra kel, hogy maga is végigjárja a tragikus véget ért fiatalok útját az orosz télben. Izgalmas, fordulatos dokumentumregénye az áldozatok eddig publikálatlan naplói és fényképei, nyomozati iratok és több tucatnyi interjú segítségével most először derít fény arra, mi is történt a Halálhegyen azon az ominózus éjszakán.
A mű három idősíkon keresztül vezet be bennünket a rejtélybe: egyszer a jelenben vagyunk, ahol a szerző útját kísérhetjük figyelemmel, aki szintén ellátogat a helyszínre, információk gyanánt. Emellett maguk a túrázók naplóbejegyzései nyomán írja meg túrájukat, a harmadik szálon pedig a tragédia után vagyunk közvetlenül, amikor is a keresésük és a nyomozás zajlik.
Szó se róla, az orosz nevekbe beletört a nyelvem – persze ez nem a könyv hibája :)) -, de szerencsére nagyon olvasmányosra veszi az író a feltárást és nem csupán a száraz tényekkel sulykol. Kerek egész történettel áll elő mindhárom szálon, melyek jól követhetőek és nem utolsó sorban alaposak. Nem kis kutatómunkája lehetett mögötte, az világosan látszik, a megannyi dátum, név, fénykép pedánsan, megmagyarázva, jól elhelyezve mutatkoznak.
Nyilván a spanyol viaszt ő sem találja fel, ezt nyíltan vállalja is, de tény, hogy sokkal közelebb hoz minket ahhoz, hogy elképzelhessük, mi is történt ott és akkor valójában. Mutat egy ésszerű perspektívát, de ezt nem akarja ránk erőltetni, hiszen ez az az eset, amelynél sosem lehet egyértelműen kideríteni majd, hogy valami csak fehér, illetve fekete, mindig ott lesz a kérdőjel, pontosan mi is történhetett, és ezt csak maguk a túrázók tudták, akik a halálba vitték magukkal a titok nyitját.
Donnie Eichar - Halálhegy
Kiadás éve: 2016
Eredeti cím: Dead Mountain: The Untold True Story of the Dyatlov Pass Incident
Eredeti megjelenés éve: 2013
Oldalak száma: 256