Van, amikor élvezem, ha egy regény E/1-ben tárja elénk történetét, mert így nem csak egy mezei cselekményt kapok, hanem a szereplő saját érzéseinek, véleményének is tanúja lehetek, úgymond a színfalak mögé tekintve megismerhetem az okokat és a miérteket, logikusabbá válik az egész mű. De Caroline Kepnes – Te című könyvének sikerült elérnie, hogy azt kívánjam, bár változna a nézőpont, mert ez már túl sok.
Ritkán látni ennyire megosztó könyvet, ahogy az értékeléseket bújtam, szinte csak nagyon dicsérő, illetve szidalmazó szavakkal találkoztam. A fülszöveg alapján nem értettem a dolgot, de amint elkezdtem olvasni, már minden világossá vált számomra.
Gyanútlanul belevetettem magam egy könyvesbolt eladójának, Joe Goldbergnek az elméjébe: ahogy első pillantásra beleszeret Guinevere Beckbe, a huszonnégy éves írópalántába, aki egyik nap feltűnik a boltjában, majd pedig további közös életük minden percének részesei lehetünk. Bár a lány akkor még nem tudja, Joe a megszállottjává válik és mindent elkövet, hogy boldoggá tehesse a lányt, még ha ez azzal is jár, hogy megkaparintja a telefonját és az e-mailjeinek, Twitterbejegyzéseinek, Facebookjának és Instagram fiókjának köszönhetően csavarja úgy a szálakat, hogy mindig ott legyen a lánynak és minden gondolatáról tudjon. Persze azért Beck-et sem kell félteni.
Nagyon érdekes könyvek között hasonló témával foglalkozó történeteket találni. 2013-ban A. J. Waines megírta a Lány egy vonaton című regényt, amivel – valljuk be -, nem igazán érte el az áttörést 2015 februárjában, amikor megjelent, hiszen csak nemrég juthatunk hozzá mi is magyarul. Bezzeg amikor Paula Hawkins írónőtől megjelent 2015 januárjában A lány a vonaton, hipp-hopp világsikerré nőtte ki magát és úgy fogyott a polcokról, mint a cukor. Mondhatni elég szerencsétlen helyzetben jelent meg a Lány egy vonaton, de ahogy az értékeléseit böngésztem bizony sokan estek abba a hibába, hogy Hawkins regénye helyett véletlenül ezt kapták és nem bánták meg. Na meg volt, akinek fel sem tűnt a dolog. Féltem kicsit, mennyire érdemes belevágnom, ha egyszer gyakorlatilag ugyanaz az alapja mindkét könyvnek, de így kiolvasva már azt mondom: semmiképp sem bántam meg, hogy a látókörömbe került (mielőtt még az eredeti borítóját lecserélték volna arra a förmedvényre, amelyet végül kapott, elveszítve ezzel egyediségét).