Nagy elvárásaim voltak Noah Hawley – Zuhanás előtt című első regényénél, de világossá vált számomra már a legelején, hogy nem fogja megütni azt a szintet, amelyet elvártam volna tőle.

 A könyv egy repülőgép katasztrófáról szól: gazdagabbnál gazdagabb emberek tömörülnek össze egy magángépen, szám szerint tizenegy utassal a fedélzeten, akik között gyermekek és egy kívülálló festőt is találunk, továbbá testőrt és természetesen a személyzetet. A felszállás után tizenhat perccel lezuhannak az óceánba, a túlélő mindössze a festő, Scott Burroughs és egy gazdag médiamogul négyéves kisfia lesz, nekik sikerül kikerülniük a vízből Scott kitartó úszásának és példátlan lélekjelenlétének köszönhetően. Persze miután kiderül, mi történt megkezdődik a nyomozás, élvonalban a média találgatásával: vajon miért zuhantak le, volt-e benne szándékosság?

 Aki jó kis nyomozást vár, annak szembesülnie kell vele, hogy teljesen más felépítést alkalmaz az író a rejtély megoldásához: az egyes szereplők és halottak életébe kapunk betekintést egészen addig a pillanatig, amíg megtörténik a szerencsétlenség. Ezt váltják fel olykor a jelen történései, ahogyan a túlélők (főként Scott) próbálja a nyomozást is átvészelni, hiszen ő is célkeresztbe kerül, mint lehetséges gyanúsított. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a Hudson folyón landoló pilóta történetéből merített volna Mr. Hawley (melyből nagyon jó film is készült Sully – Csoda a Hudson folyón címmel, nézzétek meg!), már ami a jelent illeti.

 Ezzel még nem lenne semmi gond, csak az élettörténetek elmesélése abszolút nem releváns része a cselekménynek, egyrészt időhúzásnak, másrészt pedig az oldalak kitöltésének tudom elképzelni, hiszen a halottak gyerekkorának elmesélése úgy szólván felesleges, mert semmivel sem leszünk előrébb és nem segít az ok felderítésében. Persze olvasóként mindegyiknek megadtam az esélyt, hátha valami támpontot kapok, amelybe kapaszkodni lehet és felfed valami turpisságot, de csak nem akart, a végén gyakorlatilag már fel is adtam, hogy valaha is megoldást sikerül találni (azért hál’ istennek volt).

 Arról nem is beszélve, mennyire nem illett a sok milliomos leírása és személyiségének bemutatása közé a tíz éves kislány szemszögéből szóló rész, mert abszolút nem passzol össze a lány korával, sokkal felnőttesebb volt és ez nagyon elrontotta az összképet. Ha ez nem lett volna elég zavaró, egyszer csak indokolatlanul átcsapott az anya sztorijához, hogy aztán teljesen megkeverjen (aminek amúgy SZINTÉN olyan sok értelme volt. Ja nem.).

 Azért ne izguljatok, a könyv 300. oldalán kezdődik érdekfeszítő rész is.