Mi lett volna, ha… Ez az a gondolat, mely Charlie N. Holmberg – A papírmágus című, a sorozat első köteteként megjelent könyvnél újra és újra megfogalmazódott bennem. A papírmágia eleve olyan témakörnek tűnt, melyben nagyon sok a potenciál még akkor is, ha young adult regényről beszélünk, bár a maga 232 oldalával hamar világossá vált, hogy nem egy Harry Potter szint lesz az elvárt részemről.

Minden nagyon impozánsan indul ebben a regényben. Első benyomásként már maga a borító is gyönyörű szép lett, a főszereplő végzős diáklány, Ceony Twill, valamint a kicsivel később felbukkanó tanító, Emery Thane is nagyon szimpatikus és jól felvezetett volt karakteri szempontból. A lány évfolyamelsőként végzett a varázslóképző iskolában és a minden bizonnyal tekintélyesnek mondható fémmágiára szeretett volna „szakosodni”, de végül a papír jutott neki, mint anyag, amivel varázsolhat. Thane mágushoz kerül, akinek különös személyisége ellenére sikerül rávilágítania a lány számára, hogy a papírmágia nem csak hasztalan varázslás, hanem igenis összetett és nem csupán csodálatos, de egyben komoly dolgok vihetőek végbe vele.

Mi lett volna, ha varázslatosabb lett volna

Az elején úgy éreztem, inkább egy gyorstalpalót kapunk abból a közegből, amiből kiragadta az író a szereplőket és a sorsuk alakulását. Mivel végzős diákról van szó, igazából nem is érdemes már magát az oktatási rendszert jellemezni és jobban kibontani, gondolom ezért is esett a választás erre az időszakra, pedig a különféle anyagok mágiája pont nem olyan, amit normál regény esetében hamar le lehet tudni, hogy aztán ugorhassunk a lényegre. Főként, hogy néhány anyag esetében csak egy-egy mondat erejéig utal rá, hogy létezik olyan is.

Még ha kezdetben a gyors felvázolással és a mágus házának bemutatásával megteremti a hangulatot ehhez a varázslatos világhoz (pláne, hogy az 1900-as években játszódik, mekkora potenciál!), számomra a későbbiek folyamán egyre inkább tűnik el ez a varázslatos feeling, mivel abszolút a cselekményekre és a mozgalmasságra fókuszál, pedig varázslás is akad bőven. A világfelépítéssel, illetve magával a korszakkal többet illett volna foglalkozni, növelve a leírásos részeket.

Mi lett volna, ha tartalmasabb lett volna

Egy ennyire eredeti ötletnél nem megengedhető, hogy félvállról vegye az alkotó az alapokat és csupán csepegtesse az amúgy lényeges és érdekes információkat, hogy inkább magukkal a szereplőkkel foglalkozzon csak. Ráadásul azt is olyan kitekert módon, hogy csak kapkodtam a fejemet. Thane múltját megismerhetjük ugyan, de lóügetésben száguldunk végig rajta, nincs idő megemészteni, feldolgozni, eltöprengeni rajta, mert menni kell tovább, szorít az idő.

Mi lett volna, ha nem romantikus történet lett volna

Sejthettem volna, hogy erre megy ki a játék, de nem gondoltam volna, hogy ekkora hangsúlyt kap, elnyomva minden egyebet. De még ez sem mondható tökéletesnek, mert hirtelen alakul ki pontosan az előzőekben már említett okokból: egyszerűen nincs ideje kiforrni a dolgoknak, csak úgy megtörténnek. Csak úgy belecsöppen a lány az új közegbe, csak úgy megszereti a papírmágiát, csak úgy felbukkan a mágia sötét oldala, csak úgy felbukkan a gonosz, csak úgy a friss varázslásokat tanult lány mentőexpedícióra megy, közben meg csak úgy szerelmes lesz.

Mi lett volna, ha jobb lett volna

Nem haragudtam még úgy könyvre, ahogy most erre a példányra, mert annyival jobb lehetett volna! Arról nem is beszélve, hogy annyira élteti még a reményt bennem, hogy a többi kötetben esetlen több információt megtudhatok és biztos, hogy tovább fogom olvasni, pedig nem érdemelné meg.