Egészen könyvdúsra sikerült a 2016-os évem, összesen 39 könyvet sikerült elolvasnom és bármilyen hihetetlen, de ez az első év, amikor felborult a megszokott tendencia: több papírkönyvet (23) vettem a kezembe, mint amennyi ebookba (16) merültem. Ettől előtörő lelkiismeret-furdalásomat azon nyomban orvosoltam is az új évben és újra a Kindle-t vettem hű társammá, rápakolva megannyi könyvet, hogy helyrebillenjen az egyensúly. Igazából már kezdett is hiányozni, jó volt újra visszatérni hozzá.
Apropó, arról még nem is esett szó, hogy drága jó Kindle 5 olvasóm szülinapom alkalmából leváltásra került, mégpedig egy Voyage-ra – csak hogy márkahűek maradjunk -, amivel azóta is dúl a szerelem.
Nem hittem volna, hogy a háttérvilágítás ennyire kényelmes és praktikus funkció lesz (korábban úgy gondoltam, minek ez nekem), a gombok hiányát pedig már elég jól megszoktam. Ráadásul olyan pazar tokot kaptam hozzá, mellyel sokkal egyszerűbb tárolni, vinni, hozni, magamhoz ölelni, fogni és a többi.
Na de kanyarodjunk vissza 2016-hoz és a számokhoz. A 39 könyv, ha a Goodreads nem csal, összesen 12.902 oldal elolvasását jelentette (plusz-mínusz néhány oldal, mivel nem mindegyik könyvnek volt feltöltve a magyar verziója). A legrövidebb könyv Anna Maria Maki: Zárt helyek igézete volt, örültem is neki, hogy nem kellett több oldalon keresztül szenvednem rajta, a leghosszabb pedig, ha minden igaz Mark Elsberg: Black Out című regénye volt.
Az értékeléseim átlaga 4,1 volt, igazából a legrövidebb irománytól eltekintve nem lőttem mellé olyan hatalmasokat, kisebb-nagyobb csalódások akadtak, de semmi nagy lelki törés.
Nagy nehezen, de öszeszedtem a top 10 regényt, amely a legjobban elnyerte a tetszésemet és ha időmilliárdos lennék, újra elő is venném és még egyszer elolvasnám őket. Ennek hiányában marad a film változatok megtekintése, ha elkészítik őket, vagy ha sikerül hozzáférnem.
2016 TOP 10
10. Sylvain Neuvel – Alvó óriások
Egy kislány kipróbálja a közeli erdőben új biciklijét, ám hirtelen eltűnik alóla a talaj és egy titokzatos óriás kézben landol. Majs ez a kislány felnő, és elkezd kutatni ennek a magyarázata után, melyről úgy tűnik, messzebbre kell visszamennie az időben, mint gondolta volna…
Ennek a könyvnek kifejezetten jót tett, hogy interjúk segítségével tárul fel előttünk a cselekmény és a projektben részt vevők nyilatkoznak egy rejtélyes, előttünk nem tisztázott személynek, aki úgy tűnik, az egész programot felkarolta és irányítja. Szerencsére itt nincs az az egy helyben toporgás, mint amit A Hármak esetén tapasztaltam, némi röccenések vannak a történetben, de az nem ezeknek a beszélgetéseknek a hibája, ki kell ennek a sztorinak még forrnia magát, de kezdésként érdekes volt olvasni.
9. Markus Zusak – Az üzenet
Egy hétköznapi srác története arról, hogyan válhat valaki hőssé, mindenféle szuperképességek nélkül. Markus Zusak A könyvtolvaj című regényével abszolút belopta magát a szívembe, így alig vártam, hogy más művébe is betekintést nyerjek és kiderüljön, újra el tud-e varázsolni. Úgy gondolom, sikerült és ismét egy nagyon érdekes, szeretnivaló és emlékezetes történetet sikerült megálmodnia és papírra vetnie. Tele volt meglepetésekkel, ráadásul nagyon szépen vezette fel ezeket, nem csapott egyből a közepébe, hanem gyönyörűen felépítette az elejétől a végéig egy-egy szereplő cselekményszálát. Egyedül a végét éreztem elhamarkodottnak – bár meg kell hagyni, szépen körbeért a történet és minden kocka a helyére került -, de aztán lehet csak azért éreztem így, mert szívesen olvastam volna még a főszereplő, Ed Kennedy ténykedéseit.
8. David Benioff – Tolvajok tele
7. Mark Elsberg – Black Out
Európa áram nélkül. Zseniális alapötlet! Elég termetes egy könyv, de annak ellenére, hogy 688 oldalon keresztül zajlanak az események (mindez Kindle-n röpke 787 oldallá nőtte ki magát :)), én egy percig sem unatkoztam. Ez volt a legelső ebook, amelyet az új olvasómon olvastam el, így mondanom sem kell, hogy az újdonság varázsa is közrejátszott abban, hogy szinte faltam az oldalat és egy hét alatt kivégeztem.
6. Naomi Novik – Rengeteg
Egy üdítő fantasy kreatív alapötlettel, melyben megismerjük Agnyeskát, egy völgyben fekvő, csendes kis falu egyik lakóját, akinek életét átszövi a varázslat. Egyrészt lakhelyének peremén egy gonosz varázslattól burjánzó, sötét erdő, a Rengeteg található, melytől mindenki retteg és nem még csak a közelébe se mennek, nehogy elragadja őket. Másrészt a völgyet egy nagyhatalmú varázsló, Sárkány védi a Rengetegtől, féken tartva azt, melyért cserébe nagy árat kér: tízévente egy hajadon lányt, akinek be kell költöznie hozzá a kastélyba. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól. Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.
Nagyon tetszett, ahogy a mesés elemek, az izgalmas és érdekfeszítő világ, ugyanakkor a misztikum és a sötétség találkoztak és valami olyan egyedi dolgot hoztak létre, mint ez a könyv. Csavarokban sincs hiány, ugyanakkor a szereplők karakterfejlődése is említésre méltó és szépen kidolgozott, mint ahogy maga a közeg, amiben játszódik.
5. Bodor Johanna – Nem baj, majd megértem
4. Moskát Anita – Horgonyhely
Nem sokszor olvasok magyar műveket, persze nem azért, mert nem szeretem őket vagy bármi degradáló véleményem lenne róluk, egyszerűen kevesebbszer kerül a látókörömbe. Annak nagyon örültem, hogy erre a könyvre rátaláltam, mert annyira jól van megírva és annyira kreatív, hogy az eszméletlen! A sztori szerint a birodalomban az emberek ahová születtek, a föld oda köti őket és nem engedi vándorolni, amennyiben mégis eltávolodnának egy bizonyos távolságra, rögtön megérzi a szervezetük és ha nem térnének vissza, bizony odavesznének. Egyedül a várandós nők képesek vándorolni, így az ő kezükben van a hatalom, ők azok, akik a mágia eszközéhez is folyamodhatnak. Ebben a nőközpontú társadalomban ismerünk meg egy fiatal lányt, aki ki akar törni a helyről, ahol született, illetve egy férfit, aki a tiltott mágiához folyamodik. De hogy mi lesz a kapocs közöttük, azt majd a regényből megtudjátok.
3. M. R. Carey – Kiéhezettek
A megfertőzödött emberekből kerekedett zombis, posztapokaliptikus történetekből már gyakorlatilag annyi változatot kisajtoltak, amit csak nem szégyelltek, így elég szkeptikusan vágtam bele ebbe a regénybe, hiszen a kiindulópont is itt ugyanez. Viszont az eddigiekkel ellentétben sikerült akkora döbbenetet okoznia az elején, hogy tudtam, ez már rossz nem lehet. Igazam volt. Nagyon jók a központi karakterek, itt-ott van egy kis sablonosság néhány jellemnél, de a főszereplő és védelmezője pazarul lett kitalálva. Ráadásul végre nem az van, hogy csak rohannak a zombik elől és akcióznak, majd megint üldözőbe veszik őket a szörnyek, páran elesnek, de újra menekülnek tovább, majd pedig a végén megmentik a világot.
2. Blake Crouch – Sötét anyag
Blake Crouch nagyon magasra helyezte nálam a mércét a Wayward Pines-trilógiával, de ezzel a könyvével nem hogy megugrotta, még szaltózott is felette párszor földetérés előtt, annyira túlszárnyalta.
Főhősünket, Jasont egyik este elrabolja egy ember, majd egy hordágyra szíjazva ébred, vegyvédelmi szakfandert viselő emberek között. Rájön, hogy bár élete résztvevői szinte ugyanazok, teljesen másként alakult minden és minden általa eddig ismert, a környezetében élő személy más személyiség lett, köztük a felesége is. A közös gyermekük viszont meg sem született, saját maga pedig nem egy átlagos tanár, hanem egy ünnepelt zseni. Na de melyik világ a valóság és melyik az igazi élete?
A felvezetés, az új helyzet és a problémával szembesülés, az árral sodródás, a megoldás keresése és végül a megvalósítása nagyon jól van kidolgozva, végig feszültséget kelt, izgalmas, meghökkentő, egy percre sem lepszik le a cselekmény, végig pörög, tele van fondorlatokkal és csavarokkal.
Sokat dilemmáztam az első két helyezett sorrendjén, de végülis csak győzött a drámaibb vonulat. Úgy vélem nem kell magyaráznom, a blogbejegyzés mindent elmesél, miért is választottam végül a 2016-ban általam elolvasott legjobb könyvnek ezt a regényt.
Nagy fogadalmakba nem szeretnék bocsátkozni 2017 során, de igyekszem többet írni (hogy ez pozitív vagy sem, mindenki döntse el maga :)) és szeretném a felhalmozott könyveimet „pusztítani”, ha már sikerült egy jó nagy könyvtárat létrehozni, de persze az újak sokszor elcsábítanak, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy ezekkel is jelentkezni fogok. Azt már érzem, hogy kezdek egyre kritikusabb lenni, ám remélhetőleg idén sem lesz olyan sok melléfogásom.