Egy pszicho-thriller megborzongat, beférkőzik a gondolataid mögé és nem hagy nyugodni éjszakánként, vagy akár nappal sem, amikor épp nem olvasod a könyvet. Egy pszicho-thriller középpontjában legtöbbször egy pszichopatát találunk, még ha kezdetben nem is sejtjük és jól titkolják előttünk, mi is valójában. Egy pszicho-thriller szeret az orrunknál fogva vezetni és a legvégsőkig fokozni a hangulatot és az izgalmat, hogy aztán egyetlen mondat segítségével megsemmisítő erővel rombolja le mindazt a képet, amelyet alkottál magadban a cselekményt illetően. Egy pszicho-thriller nem csöpög, nem bugyuta, nem kiszámítható és határozottan nem bagatellizálja el a történetet. Sajnos Kate Bennett első regényéről, a Megkarcolt életről mindez nem mondható el.

Scarlett Anderson sikeres írónő, akinek azon túl, hogy a könyveit viszik, mint a cukrot, még paparazzik hada is ostromolja, na meg producerek és színészek kopogtatnak az ajtaján, hogy a megfilmesített regényeinek sikertortájából ők is kaphassanak egy szeletet. Scarlett élete azonban nem volt mindig ennyire fenékig tejfel, hiszen évekkel korábban, mikor még Rosie Adams volt a becsületes neve, férje napi rendszerességgel bántalmazta, félelemben tartotta és elmarta minden rokona és ismerőse mellől. A férfi tökéletesen megszőtt tervének hála Rosie magatehetetlenül, kiszolgáltatottan, szinte rabszolgaként élte mellette hétköznapjait, elzárva a külvilágtól, míg egyik nap – meg ne kérdezzétek, hogyan és miért kellett ezzel ennyit várnia – a csodával határos módon megmenekült szomszédja, Mary segítségének köszönhetően. Ő azóta is elválaszthatatlan barátnőként támogatja szegényt Rosie-t, aki terápiákkal és névváltoztatással a háta mögött, immár a reflektorfényben éli mindennapjait és próbál túlélni, hiszen ezek a borzalmak nem múltak el nyomtalanul az életéből, éjszakánként rémálmok formájában és a társas kapcsolatainak hiányában is megmutatkozik pánikbetegsége.

Egy társasági eseményen azonban találkozik egy Daniel Serrano nevezetű színésszel, akiről egyik könyve szerelmes főhősét mintázta és akármennyire is próbál távolmaradni tőle, mindössze percekig sikerül neki és a másik pillanatban már a nyakában találja magát, szerelmesen. Akkora rózsaszín felhő kíséri a könyv további részét, hogy vadászni kell a visszatérő, immár még brutálisabbá váló és Scarlettet újra akaró exférj és az őt elkapni próbáló nyomozók szálát, na meg annak a titokzatos személyét, aki segít a férfinek terve beteljesülésében.

Nagyon szeretem a pszicho-thrillereket, a fülszöveg alapján, na meg azzal a könyvborítóval első látásra megfogott, úgyhogy nem hittem el, hogy ez a könyv rossz lehet, már csak azért sem, mert úton-útfélen dicsérték is. Pedig most már tudom, azoknak a szénakazalban található tűknek kellett volna hinnem, akik értetlenül álltak a pozitív értékelések és beszámolók mellett megkérdőjelezve, vajon egy könyvet olyastak-e velük. Amennyire jól indult, kezdve a brutalitással, annyira bugyuta lett a jelen eseményeivel, pontosabban a szerelmi szál intenzitásának köszönhetően. Amit ilyennél el lehetett szúrni, azt sikerült is, nekem ne mondja senki, hogy egy nézéssel annyira be lehet zúgni a másikba, hogy utána vödörrel kell mernem a nyálat a sorok közül.

Amiket jó dologként könyvelhetek el, az azok a jelenetek, amelyekben ez a két gerlepár nem szerepelt. A nyomozói vonulatért még úgy vélem, megérte végigolvasni, valamint az exférj, Ted bekebelező hadjárata miatt, de nagyon sajnáltam, hogy a romantika ennyire elnyomott minden mást, ráadásul az egész átment kiszámítható és sablonos tragikomédiává, némi thriller elemmel tarkítva.