Előző irományomban a szárnyaló kreativitásról ecseteltem Nektek egy remek példával alátámasztva, ezúttal viszont egy kicsit belemerülünk az ellenpélda mocsarába is, hiszen a kreativitás egy dolog, de ha nem párosul korrektül összehozott kivitelezéssel, az egész körülbelül mehet a levesbe. Lauren Beukes Zoo city című regényénél határozottan ez a helyzet áll fent, hiszen kitűnően prezentálja azt az esetet, amikor a kreativitás csírája ugyan jelen van, ám a megvalósítás már súlyosabb problémákba ütközik.

Már a borító megfogott annak idején a maga pompájában, de a fülszöveg tovább fokozta érdeklődésemet a könyv iránt, míg a dolog odáig fajult, hogy a regények között kutakodva végül csak kiválasztottam következő olvasmánynak, mivel úgymond üresjárat miatt nem akadt olyan mű, melyet azonnal el akartam volna olvasni, gondoltam akkor csökkentsük a már meglévő, de még el nem kezdett történeteket.

A kerettörténete szerint egy olyan világ tanúi lehetünk, melynek hétköznapi mivolta valahol a 90-es években kezdett megváltozni és eltolódni a mágia, a természetfeletti felé. A bűnelkövetők azon része, akiknek vért tapadt a kezükhöz „elállatosodtak”, azaz egy kisebb-nagyobb állat tulajdonosának könyvelhették el magukat és innentől kezdve állandó, elválaszthatatlan kellékként voltak jelen mellettük úgymond lelkiismeretként és a megkülönböztetés jelképeként. Ezen felül különleges képességek is fellelhetők, mint ahogy főszereplőnknek, Zinzi Decembernek is, aki eltűnt tárgyakat tud felkutatni. A családi tragédiát átélt lány a társadalom alsó rétegébe kerülve, drogfüggőként egy lajhárral él együtt és képessége kihasználásán felül különböző átverésekben asszisztál, mígnem kap egy megbízást egy zenei producertől, hogy találja meg a lemezbemutató előtt álló ikrek lánytagját. Bár képessége korlátjait kell ehhez feszegetnie, Zinzi mégis elvállalja a munkát és innentől kezdve megindul a keresés, mely közben – ahogy lenni szokott – egyre több és mocskosabb titokra derül fény. TOVÁBB →