A regényekhez alkotott illusztrációk és képek a legingoványosabb talaja a könyvek világának. Persze semmi esetre sem a gyermekkönyvekre gondolok, hiszen ott adja magát a könyebb megérthetőség végett a kiegészítő rajzok, esetleg fényképek jelenléte. De amikor az ifjúság és a felnőtt közönség a célcsoport, bizony csínján és körültekintően kell eljárni velük, hiszen az irományokat pont azért szeretjük, mivel saját magunk által szőtt fantáziabirodalmat hozhatuk létre és bontakoztathatuk ki és senki sem befolyásol a folyamat közben, nem kapjuk kézhez a fix karaktereket. Ransom Riggs viszont meglépte ezt a merész lépést és a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei nevet kapó művében elénk tárta ezeket a különleges gyermekeket, illetve a regény néhány pillanatát fotók formájában. Hogy mindez pozitív vagy negatív irányba döntötte-e az értékelés mérlegét, továbbolvasva megtudhatjátok.

Jacob egészen kicsi korától fogva hallgatja nagyapja hihetetlenebbnél hihetetlenebb történeteit holmi különleges gyermekekről és a madárrá változó igazgatónőjükről, Vándorsólyom kiasszonyról, akikkel fiatal korában egy szigeten élt távol a szörnyetegektől, akik veszélyt jelentettek rájuk nézve. Volt köztük olyan ifjonc, aki levitálni tudott, más tűzgömböt csiholt a kezével, a harmadik roppant nehéz dolgokat emelt meg játszi könnyedséggel, vagy épp láthatatlanná tudott válni. Fiatal fiúként szórakoztató történetnek tűntek, ám ahogy Jacob felnő egyre kevésbé hisz már nagyapjának, aki kitart sztorijainak valósága mellett és rendületlenül mutogatja hozzá bizonyításképp a róluk készült fényképeket. A modern kor utódjának mindössze ügyes trükknek tűnnek a furcsa fotók a szereplőikkel, így teljesen kiábrándul áhított nagyapjából. Ám egy végzetes tragédia – melynek áldozata az öregember lesz – elgondolkoztatja a fiút; lehet mégis érdemes utánajárni a dolgoknak, még ha nem is teljesen úgy történtek, ahogy hallotta, de mégiscsak kitartott nagyapja még az utolsó szavaival is elmélete mellett, miszerint keresse fel a madarat, illetve a szigetet és rejtőzzön el, amíg nem késő.

A könyv borítója és a rövid tartalmi felvezetője is egy hátborzongató, már-már horroszerű regényt sejtet, kiemelve a nyugtalanító fényképeket, melyek végigkísérik Jacob történetét. Aláírom, a fotók tényleg mindig hajmeresztőbbek voltak, mint amilyenre lelkiekben készültem és ez adott is hozzá egy kicsit sötétebb, sejtelmesebb hangolatot, na meg egyben előidézte a régi idők hangulatát is, melyben mindig minden ijesztőbbnek tűnik (szerény véleményem szerint). De meg kell hagyni, a fényképeket leszámítva olvasás közben egyszer sem fogott el még egy kisebbfajta borzongás sem, így tehát maximum thrillernek titulálható, de horrornak semmiképp sem. Pedig kijátssza a tipikus elhagyatott, kísérteties házas kártyáját is a különleges hangjaival, de ezt leszámítva maximum a sötétséggel és a rejtélyes gyilkosságokkal játszik, mint megfélemlítő eszköz és ez számomra nem volt elég a vérfagyasztáshoz.

A cselekménye szépen felépített, a karakterei egytől egyig különlegesek (mindenféle szempontból) – na jó, kivételt képeznek főszereplőnk unalmas és egyhangú szülei, de szerencsére nem rajtuk van a hangsúly ezért pont megfelelnek ilyen szintűeknek. A gyermekek viszont jól bemutatottak és nem laposodnak el az elbeszélés előregördülése folyamán, már csak abból is kiindulva, hogy nem éppen hétköznapi dolgokra képesek és ez már önmagában felkelti az ember érdeklődését. Tetszettek azok az apró titkok, amelyeket menet közben tudhattunk meg és a komplexitása is, mellyel feltette a pontot az i-re. A vége csak részben számít lezártnak, hiszen a történések összeállnak és valamiképp véget is vet a nagyobb lélegzetű fejezetnek, de ott lebeg a folytatás szele a következő megoldandó problémának, mely épp ebben a hónapban debütál a kintiek számára Hollow City címmel – remélhetőleg mihamarabb elrepül majd hozzánk is.

Nem tudtam mit várhatok egy fotóalbummal megtűzdelt történettől, de végül is nem csalódtam benne, sőt! Nagyon jól beépültek a képek a leírások közé és ebben az esetben sokat lendített magán a regényen is. Remélhetőleg a következő részénél is megmarad ez a jó szokása az írónak és újabb illusztrációkat kapunk majd a történethez, ám ha mindez nem lenne elég elméletileg 2015-ben jön a könyv filmes adaptációja a nagy és rettegetett Tim Burton rendezésében, de itt már elég sokat várok tőle, bár eddig nem igazán csalódtam a rendező úrban. :)