Könyvsorozat újabb és újabb példányaira várni nem épp a legáldottabb állapot, ezért amennyire csak tudom igyekszem tűrtőztetni magam és szépen összevárni az egyes részeket, hogy egyben eshessek neki, ez a régebben kiadott könyveknél szerencsés helyzet, dehát a legújabb szerzeményeknél – amik ráadásul felettébb kíváncsivá tesznek – már nem ilyen rózsás a helyzet. Persze az elsőbe belekezdésnél még az a tényállás is felállhat, hogy nem lesz kellőképp jó, innentől fogva szépen türelmesen lehet várakozni a következőre.
Gail Carriger Soulless – Lélektelen művének végére érve ez a hajtépésmentes állapot szépen tartotta is magát, így amikor nemrég a második rész, a Changeless – Változatlan a kezembe került nyugodtan kezdtem el olvasgatni. Na most kérem szépen a harmadik részig tartó várakozás már biztos, hogy nem lesz ilyen nyugodt!
Amennyiben nem olvastad még az első részt, úgy kérlek olvasgasd inkább az első, Soulless – Lélektelen című résszel kapcsolatos bejegyzésemet, mert nem tudom garantálni a teljes spoilermentességet. :)
Steampunk regényünk ismét az események kellős közepébe belecsapva indít, az immár házas Lady és Lord Maccon háza körüli felfordulással vetjük bele magunkat az újabb – vérfarkasokkal, vámpírokkal, és szellemekkel tarkított – izgalmakba. Lady Alexia Maccon legnagyobb bosszankodására a kastélyuk előtt tanyát ver egy számára eddig ismeretlen, Lord Macconhoz tartozó falka még bosszantóbb tagokkal. Közben pedig Alexia férje állandóan fontos elintéznivaló ürügyén el-eltünedezik, míg végül ki nem derül, hogy Skóciába készül személyes okokból kifolyólag. A szókimondó és kíváncsi Alexia persze mit sem tud az egész hátteréről, így jobb híjján követi férjét (az engedélye nélkül) díszes társaságot verbuválva össze kísérőiként (akik pedig Alexia engedélyét nem kérték). A rengeteg titkolózás és kavarodás közepette pedig egy új kórság üti fel fejét: a tömeges emmberré változás London szegmensein belül, amely által a természetfeletti lények megmagyarázhatatlan okból kifolyólag tömegesen válnak ideiglenesen emberré és halandóvá rövidebb-hosszabb időre. Skócia és az emberré válás ügye végül csak összefonódik, így Alexia az események középpontjában nyomozhat mindkettő eset kapcsán.
Az előző kötethez képest – ahol kifogásoltam a történet egy helyben toporgását – itt csak kapkodtam a fejem, olyan sok minden történt, továbbá olyan sok rejtély bontakozott ki, úgyhogy egy pillanatig sem unatkoztam olvasás közben. A humor még mindig nagyon odavágott sokszor és jókat mosolyogtam rajtuk. A különlegesebbnél különlegesebb masinák pedig szinte még lenyűgözőbbek, mint eddig, a steampunk szépen áthatja megint a sztorit.
Szereplők tekintetében szinte egytől-egyig fejlődést figyelhetünk meg, de az új szereplő mellett a régiek közül lesznek, akik nagyobb hangsúlyt és több szerepet kapnak, míg mások – közéjük sorolható pl. Lord Maccon is – szinte eltűnnek a süllyesztőben. Lord Maccon esetében különleges helyzet áll fenn, hiszen múltjáról sokkal többet megtudunk, mint amennyit ő maga szerepel a műben, de úgy gondolom ez pont így volt tökéletes. Tetszett, hogy a szerelmi szálak nem nyomják rá bélyegüket az egész elbeszélésre, csupán amolyan mellékes, néha-néha felbukkanó dologként vannak jelen és olyan szerelmek és vonzódások is kibontakoznak, amiket nem is gondolna az ember, pláne nem a XIX. században.
A második rész után már szépen felsejlett előttem, hogy a művek címei milyen szépen finoman és visszafogottan jelzik az aktuális rész tartalmát és immár az is világos, hogy a következő Blameless – Szégyentelen minek köszönhetően kapta az elnevezést – na de ekkora spoilert azért mégsem lőnék le, legyen elég annyi, hogy nem akartam elhinni, hogy ilyen érdekfeszítő résznél kellett abbahagyni, így most megesz a kíváncsiság az új rész megkaparintásáig – ráadásul október 30-án jelenik csak meg magyar fordításban, ejj!
